Fülszöveg: Az Anne
válaszúton a
népszerű Anne-sorozat legújabb, sorrendben harmadik kötete az
Edward-szigeti falucskába, Avonlea-be egykor árvaként érkező,
különleges érzékenységű és különlegesen fejlett beszédkészségű
kislányból időközben ifjú hölggyé változott Anne sorsát követi
tovább, immár egyetemi évei során. Hallatlanul érdekes a
századforduló Kanadájának egyetemi világa is, főleg,hogy akkoriban
kezdett elterjedni a női hallgatók képzése. A regény azonban a
diákélet színes, eseménydús leírása mellett Anne érzelmi életének
bonyodalmait tárja föl. A vörös hajú, kivételesen formás orrú
kamaszlány ugyancsak csinos hajadon lett. Az egyetemen nemcsak arra
készül fel, milyen munkát fog végezni a későbbiekben, hanem egész
életére kiható elhatározások előtt áll. Hogyan alakul Anne
kapcsolata a hűséges gyerekkori baráttal, a szerelmesen és
kitartóan várakozó Gilbert Blythe-tal? Vagy feledve őt, az
egyetemista lányok bálványához, a dúsgazdag, ám üresfejű
fiatalemberhez megy feleségül? Anne válaszúton áll: a felnőttlét
első komoly döntéseit kell meghoznia. Az egyetemista Anne
természetesen megőrzi jellemének tisztaságát, derűjét, és
természetesen ezúttal is sorozatosan bonyodalmakat kever merő jó
szándékból, segíteni akarásból. És valóban: a szándék minden
átmeneti nehézség ellenére valósággá válik, ha olyan lány veszi
kezébe az ügyeket, mint Anne Shirley."
Jó volt, kicsit lassan haladtam
vele az elején, de aztán ma gyorsan végeztem a könyv második
felével. Na még egy fejezet, na még egy és már vége is volt.
Vannak még további köteteim, azok már angolul, de majd valamikor
később veszem elő őket.
Eredeti címe: Anne of the Island
Olvastam: 2009.
november
Tovább »
Ez egy levélregény, először kicsit furcsa
volt olvasni, de hamar hozzá lehet szokni ehhez a formához is. A
II. világháború után Juliet Ashton témát keres egy könyvhöz és egy
véletlen folytán megismerkedik a Guernsey-i Irodalmi Társaság egy,
majd számos tagjával, először levélben azután személyesen is. A fő
motívum a sziget német megszállása alatti élet és természetesen
jópár könyv is szóba kerül és noha kényszerből alakult a társaság,
de mégis segített a tagoknak. Tetszett, az első fele, amikor Juliet
még nem volt a szigeten kicsit jobban.
Guernsey-ről csak azért nem itt hallottam először, mert az idén
szállítani kellett a cégnek oda is és országkódot kellett keresni
hozzá és akkor utánaolvastunk kicsit. A Csatorna-szigetek tagja és
ez a könyv biztosan jót tett a turizmusának.
Ez volt az első Kindle-n olvasott könyvem. Jó olvasni, mert nem
fárasztja a szemet úgy mint a monitor. Az is jó, hogy úgyanúgy
lehet mondjuk az ágyban is olvasni, mint egy könyvet és ugyanúgy
bele lehet feledkezni. Nem helyettesíti az igazi könyvek
lapozgatását, de nagyon jó kiegészítő.
Olvastam: 2009. október-november
Tovább »
Fülszöveg:
"Anne Shirley, ez a vörös - bár barátnői szerint gesztenyebarna -
hajú, talpraesett és élénk képzelőerővel megáldott kislány, akinek
viszontagságos és mulatságos kalandokban bővelkedő gyerekkoráról az
Anne otthonra talál című regény számolt be immár magas, karcsú
tizenhat és fél éves ifjú hölgy: kijárta a főiskolát, és visszatért
Avonlea-be, a jó öreg Marilla mellé. De a visszatérés egyben új
kezdet is, Anne kilép az élet iskolájába, hiszen dolgozni kezd:
tanítónő a helyi iskolában. Persze az élet folyton pezseg
körülötte: régi barátai mellé újakat szerez, idősebbeket és
fiatalabbakat. Meglágyítja az új szomszéd, a mogorva agglegény
hírében álló Mr. Harrison szívét, akinek idővel nemcsak
mogorvasága, de agglegénysége is álcának bizonyul. Levendula
kisasszony személyében pedig igazi rokon lélekre talál, arról nem
is beszélve, hogy a véletlen úgy hozza, a kisasszony révén olyan
szerelmi románc tanúja lehet, ami még az ő képzeletének tág terében
is ritkaság. Anne azonban nem volna méltó az Anne Shirley névre, ha
nem kerülne időről időre kisebb-nagyobb kalamajkákba, igaz mindig
merő jó szándéktól vezéreltetve. De bármi baleset érje. Anne
rendíthetetlenül szépnek látja a világot, és talán épp ezért
őkörülötte azzá is válik. A felnőttkor küszöbén álló fiatal lány
megható ügybuzgalommal igyekszik visszaadni mindezt a szeretetet,
amit ő kapott valaha, kis tanítványainak és az ikreknek, akiket
Marilla vett házába rokoni kötelességérzetből, de ezen Mrs. Rachel
Lynde már meg sem lepődik..."
Jó ezeket a könyveket olvasni. Ez a könyv is már tizenéve állt a
polcomon, mert megvettem jó régen, de aztán nem olvastam el. Most
szépen lassan ezek is sorrakerülnek. Következik az Anne
válaszúton.
Eredeti cím: Anne of Avonlea
Olvastam: 2009. október
Tovább »
Fülszöveg: "Mi is az idő tulajdonképpen? Hogyan
érzékeljük? Hogy viszonyulunk hozzá?
Einstein volt az, aki felismerte, hogy az idő relatív. Az
agykutatók mostanra tökéletesítették az einsteini forradalmat:
felfedezték, hogy létezik az úgynevezett belső idő.
Stefan Klein különleges utazásra repít bennünket saját tudatunk
világában. Az idő érzékelése ugyanis az emberi elme egyik
legcsodálatosabb teljesítménye. Szinte minden agyfunkció közrehat -
fizikai érzetek és érzékelés, érzések és tudat, emlékek és az a
képesség, hogy terveket kovácsolhatunk a jövővel kapcsolatban.
Mindenkori kultúránk is befolyásolja, hogy miként éljük meg az órák
és percek múlását. A szerző rávilágít arra, hogyan tudjuk
figyelmesebben észlelni és jobban kihasználni az időt. A külső
körülmények ugyanis korántsem annyira meghatározóak időérzékelésünk
szempontjából, mint gondolnánk, időérzékünket pedig könnyebben meg
tudjuk változtatni, mint bármilyen más folyamatot, amely agyunkban
játszódik. Életünk filmje fejünkben keletkezik, és mi magunk
rendezzük.
Stefan Klein, a német sikerkönyvíró elárulja nekünk, hogyan
tanulhatjuk meg, hogy ne csak észleljük az életünket alkotó
pillanatokat, hanem élvezzük is."
Jó volt, tetszett, hamar végeztem vele. Nagyon sok érdekes dolog
volt benne az idő érzékeléséről. Sajnos bosszantó betűhibák (fogság
helyett fokság) meg itt-ott lemaradó utolsó betűk rontottak az
élményen.
Olvastam: 2009. október
Tovább »
Fülszöveg:
"Miért fordítunk egyre több időt vásárlásra? Miért okoz gondot a
sok választási lehetőség?
Ha farmert szeretnénk vásárolni, ma már különböző színű és
szabású nadrágok közül választhatunk. Ha samponra van szükségünk,
körülbelül több mint száz fajta közül választhatunk. A választás
mindig pszichés teher és felelősség is. A számtalan választási
lehetőség közepette sokszor túl sokat foglalkozunk azzal, hogy „mi
lett volna ha˝, ezáltal az esetleges kimaradt lehetőségekre
gondolva csökken a megelégedettségünk.
A szerző arra ösztönöz, hogy ne csak passzív kiválasztók legyünk,
hanem hozzunk létre új lehetőségeket.
A könyv jó néhány technikát is bemutat választásaink kordában
tartására, a boldogságunk növelésére.
Közgazdászok szerint ha több választási lehetőséget kínálnak fel a
vevőknek, az nagyobb és élénkebb versenyhez fog vezetni, mely által
termelékenyebbek és hatékonyabbak leszünk. Barry Schwartz
briliánsan mutatja be könyvében, hogy ez nem teljesen igaz, hiszen
csak egy bizonyos pontig növekszik a hatékonyság és a fogyasztói
jólét. Praktikus tanácsokkal lát el bennünket a választásaink
kordában tartására, hogy azok több megelégedéssel szolgáljanak.
Számos kutatással támasztja alá az emberi döntéshozatal folyamatát,
mint például azt, hogyan választunk iskolát, párt vagy orvost.
Végezetül emlékeztet minket arra, hogy mi hoz igazi boldogságot az
emberi életbe."
Összességében nagyon tetszett a könyv, az elején lassan indult
és kissé szájbarágósnak is tűnt, de aztán kimondottan érdekessé
vált. Különösen tetszett a Döntés és választás című fejezet és
utána is rengeteg érdekes kísérlet leírásával és egyéb példával
szemléltette a mondandóját. Volt olvasás közben néhány "Nahát,
tényleg így van!" pillanat.
A könyvet a Lexecon kiadótól kaptam, de a cím saját választás a
kínáltukból.
Olvastam: 2009. szeptember-október
Tovább »
Fülszöveg: "Azt mondják, egy nő két
dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne
legyen gyereke. Emma az előbbin dolgozik. Úgy érzi, lelkileg
megérett az anyaságra, és férje, a jóképű rögbiedző is örülne neki.
Azt hitte, egyszerű lesz, csak akarniuk kell. Annak az undok
sógornőjének is van már egy kisfia, sőt megint terhes, és ikrei
lesznek! Neki mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a dorbézolásnak
és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet
után. A jóga meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem
megy, segít a modern orvostudomány: annyiféle vizsgálatot és
kezelést kitaláltak már. De ezekről is csak az derül ki, hogy
válogatott kínzások. Emma szerencsére mindvégig egészséges humorral
viseli a megpróbáltatásokat, de mielőtt a hormonkezeléstől és a
szorongástól végképp megőrülne, valamint környezetét is halálra
gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával. Mi ebből a
tanulság? Ahogy egy harmincas szingli lánytól nem illik
megkérdezni, mikor megy már végre férjhez, egy harmincas feleséget
sem tanácsos faggatni, mikor szánja végre rá magát a
gyerekvállalásra. Ha magától nem mondja, mennyire szeretne már anya
lenni, nagy valószínűséggel elkeseredetten próbálkoznak, csak nem
olyan egyszerű az."
Ez kimondottan szórakoztató volt. Természetesen itt is eléggé
mániássá vált a főszereplő, de viszonylag érthető a dolog.
Sajnálom, hogy nem vettem meg 700 Ft-os akciós áron a sorozat másik
két könyvét.
Olvastam: 2009. szeptember
Tovább »
Fülszöveg: "Amikor Judith és Paul egymásba
szeretnek és eldöntik, hogy csakis együtt tudják elképzelni közös
életüket, a nő "tisztességtelen ajánlatot" tesz a férfinak: "Paul,
csináljunk gyereket!" Ekkor még egyikük sem sejti, hogy ez a vidám
felszólítás a tragikus események micsoda lavináját zúdítja a
nyakukba. Judith hamarosan teherbe esik ugyan, de három hónap múlva
elvetél, és a következő terhességét sem tudja kihordani. Orvosi
vizsgálatok sora következik, majd a jól bevált módszerek:
hőmérőzés, a peteérés diktálta szeretkezések, műtétek,
petesejtbeültetések - minden eredmény nélkül. Judith legszívesebben
már kiragasztaná a postaládájára: Gyermekáldásról örvendező lapokat
nem kérek!, és sóvár szemekkel figyeli legjobb barátnői gömbölyödő
pocakját, miközben előle már a testvérei is igyekeznek eltitkolni,
ha éppen teherbe estek. A nő megpróbálja élni laza, pörgős életét,
de a gyász és az újra meg újra feltámadó remény hullámvasútján
igencsak nehéz megőriznie a józan eszét és jó kedélyét. Judith
Uyterlinde páratlanul humorosan és könnyed kézzel írja meg saját
történetét. Miközben sikertelen kísérleteit, kiborulásait,
ismerősei tipikusnak mondható reakcióit ismerteti, hihetetlenül
pontos képet ad egy olyan problémáról, amellyel - ha talán kevésbé
súlyos formában is - minden negyedik, gyermekére vágyó párnak
szembe kell néznie."
Hát a fülszövegben emlegetett "páratlan humor" eléggé hiányzott
és a jó kedélyét sem sikerült megőriznie. Csak nagyon akciósan érte
meg a vétel.
Olvastam: 2009. szeptember
Tovább »
Fülszöveg: "Kilenc nő, kilenc sors, kilenc történet. Tárgyuk a
szerelem, a szenvedély, a siker, a kudarc, a reménység, a bűntudat
és a halál. Az egyik nő férjhez megy, a másik a rákkal küzd, a
harmadik elárulja a nagynénjét, a negyedik eltemeti a férjét, az
ötödik rátalál egy régi barátra, a hatodik meglátogatja unokahúgát,
a hetedik hagyja, hogy elcsábítsák, a nyolcadik elutazik
féltestvéréhez, a kilencedik idősek otthonába kerül. Mindegyik
történet az emberek közötti hamis hangokat tárja fel, az érzelmi
bonyodalmakat, a furcsa, nemegyszer komikus vágyakat és a kitörési
kísérleteket.
A látszólag hétköznapi, ártalmatlan történetek egy életre rabul
ejtik olvasóit - de ennél szebb rabságot senki sem kívánhatna
magának."
Még a Jane Eyre eset előtt elkezdtem olvasni és már nem is volt
sok hátra belőle, de aztán utazáshoz túl nagy volt és így
elhúzodott kicsit a befejezése. Nem mindegyik novella tetszett
egyformán, a legjobban talán a legelső (Szeret, nem szeret...) ill.
a Vigasz című tetszett. Fogok még Alice Munro-tól olvasni. Maga a
könyv is olyan volt, amit jó olvasni.
Eredeti cím: Hateship, Friendship, Courtship, Loveship,
Marriage
Olvastam: 2009. augusztus
Tovább »
Fülszöveg: "Isten hozta a Nyájas Olvasót egy másik
lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliában, ahol
mindennapos az időutazás, kihalt állafajok házilag klónozott
példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a
hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai
csatákat vívnak egymással. Ebben a világban él Thursday Next, a
rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb
kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a
hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Bronte
nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t..."
Ez a könyv nagyon jól elszórakoztatott. Tetszett az irodalmi
(fandom) világ. Az egyik legjobb rész az volt, amikor Swindonban az
egyik színházban semmi mást nem játszanak csak a III. Richardot és
azok is Rocky Horror Picture Show-szerű interaktív előadások. Azt
láttam, hogy angolul már megjelentek további Thursday Next regények
is, szívesen olvasnék még erről a világról.
Olvastam: 2009. augusztus
Tovább »
Fülszöveg: "A világ nagyvárosai fölött hatalmas
űrhajók jelennek meg, és ezzel új korszak veszi kezdetét az
emberiség számára. A mind társadalmi, mind technikai szempontból
magasabbrendű idegenek békét és jólétet ígérnek a földlakóknak, ám
bizonyos korlátokat is szabnak a fejlődésnek. Jóindulatuk és
segítőkészségük azonban talán csak álca, máskülönben miért kerülnék
a személyes kapcsolatot az emberekkel? Vajon milyen súlyos titkot
rejtegetnek"
A KönyvesBlog-on olvastam a könyvről és már úgyis régen olvastam
sci-fi-t, úgyhogy ez lett a következő olvasmányom. Tetszett,
szeretem a jó sci-fit.
Olvastam: 2009. július
Tovább »
Fülszöveg: "Rosamunde Pilcher ezúttal nem Skóciába
kalauzolja el olvasóit, hanem Anglia egy csodaszép, kevéssé ismert
tájára - Cornwallba, a "világ végére", ahol türkizkékkel csíkozott
a sötétlila tenger, rózsásan aranylik a búza, smaragdzöld a pázsit,
és a rekettye sárga szirmai úgy kavarognak a hűs tengeri szélben,
akár a konfetti...
Ebben a csodás természeti környezetben ismerkedik meg Virginia, a
londoni kislány Eustace-szel, a daliás gazdával, de kettejük
líraian kezdődő románcát megszakítják a körülmények: a társadalmi
különbség meg egy csomó félreértés. Tíz év telik el, mire a
véletlen megint összehozza kettejüket - de vajon sikerül-e
áthidalniuk azt a szakadékot, amelyet az eltelt idő is tovább
szélesített?
Rosamunde Pilcher ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak: romantikus
meseszövés, káprázatos tájleírások, plasztikus jellemek teszik
feledhetetlenné ezt a megkapó történetet."
Rövid kis regény, nem túl bonyolult cselekménnyel. A tájleírások
tetszettek, a júliusi tengerparti környezetet, hangulatot nagyon
jól el tudtam képzelni. Megfelelt most könnyű, kis
olvasmánynak.
Olvastam: 2009. július
Tovább »
Alcím:
Déli-sarki expedíció, mint vezetéselmélet.
Fülszöveg: "Sir Ernest Shackletont a sikertelen 1914-es déli
sarki felfedezőút vezetőjeként tartják számon, aki 27 társa életét
mentette meg az elszenvedett hajótörés után. Shackletont a tettei
példaképpé tették sok vezető és krízismenedzser számára. Elveit a
mai napig alkalmazza, például az USA haditengerészetének titkára
vagy az Apollo 13 parancsnoka. A szerzők tökéletesen használták fel
a korabeli naplórészleteket, dokumentumokat, és a rendkívül
tanulságos, izgalmas kalandokon át mutatják be az üzleti életben is
remekül használható vezetési elveket"
Évekkel ezelőtt olvastam Anne Fadiman: Ex Libris című
esszégyűjteményét, abban az egyik írás arról szól, hogy szinte
mindenkinek van a könyvei között egy csapat olyan kötet, ami
egyáltalán nem illik a többi közé mégis nagyon sokat elárul az
illetőről. Anne Fadiman-nél ezek a könyvek az Északi- és a
Déli-Sark felfedezőinek életéről, expedícióiról szólnak. Olyan
lelkesen írt a témáról, hogy engem is érdekelni kezdett. Különösen
Amundsen and Scott, keresgettem is róluk könyvet, de sajnos már nem
volt elérhető, azóta is várom, hogy antikváriumon keresztül
megszerezzem.
Nemrégiben aztán belebotlottam ebbe a könyvbe és gyorsan neki is
álltam az olvasásnak. Az eredeti történet jobban érdekelt, mint a
tanulságok és a néhol erőltetett példák az üzleti világból. Ettől
eltekintve viszont kimondottan érdekes volt a könyv, óriási
teljesítmény volt, hogy mindenki túlélte a kétévnyi kalandot. Ha
expedíciót indítanék biztosan olyan vezetőt keresnék, mint amilyen
Shackleton volt, mégha sikertelen volt is az útja.
Fogok még antarktiszi expedíciókról olvasni.
Olvastam: 2009. július
Tovább »
Fülszöveg:
"Egy Viktória korabeli brit herceg szerteágazó, tágas
alagútrendszert építtet ki birtoka alatt, hogy észrevétlenül
közlekedhessen kastélya és a környező települések közt. Csakhogy
viselkedésében nem ez az egyetlen furcsaság: a magányos különcöt
föld alatti kocsikázásai korántsem teszik boldoggá, valamint
hatalmas vagyonának egyéb áldásai sem. Kerüli az embereket – vajon
miért?
A herceg amúgy két közismert viktoriánus híresség, Hasfelmetsző
Jack és az Elefántember kortársa. A történésekről és hátterükről
elsősorban saját naplóbejegyzéseiből értesülünk. Hat téli hónapon
át írja őket, közéjük időről-időre a mellékszereplők rövidebb
elbeszélései illeszkednek. A beszámolók eleinte csupán egy
rokonszenves, bár kissé bogaras öregember alakját idézik elénk,
akinek napjaira mind sötétebb árnyak vetülnek. A törékeny egészségű
nagyúr testi és lelki kínokkal küzd, egyre inkább úgy érzi:
valamiféle súlyos baj sorvasztja.
A hol babonás, hol a tudomány legfrissebb vívmányai iránt érdeklődő
hipochonder egyfolytában a világ dolgain rágódik. Érdeklődése
középpontjába fokozatosan az emberi agy kerül: mi másért is lopna
egy brit herceg koponyalékelő műszert egy klinikáról?"
Nagyon lassan haladtam a könyvvel, aztán közepe táján
belelendültem. Furcsaságai ellenére szimpatikus volt a főszereplő,
de a végén valahogy mégis hiányérzetem támadt a befejezéssel
kapcsolatban, hogy ide még kellene valami levezetés.
Olvastam: 2009. május-június
Tovább »
Két kis mese van a könyvben: A barátság, Szivárvány.
Ajándékba vettem, de természetesen gyorsan el is olvastam, nem
kellett hozzá túl sok idő. Aranyosak a rajzok.
Olvastam: 2009. június
Tovább »
Fülszöveg: ""Az őz gyilkosok és áldozatok
regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt
Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga
eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a
legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely
iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt,
korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s
örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni
tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem
elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú
önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta,
amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki
valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is.
Az őz megjelenése idején - 1959-ben - úgy robbant, mint a bomba.
Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta
harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem
olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg
szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: ...míg a
történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény
lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege
fagyaszt-éget.""
Szabó Magda könyveit mindig be tudom fejezni pár nap alatt.
Mindig leköt a történet és sosem rakom félre, hogy majd egyszer
befejezem, ellentétben sok más könyvvel mostanában.
Olvastam: 2009. május
Tovább »
Fülszöveg: "Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette
ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a
legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt
az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd
szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A
Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez
nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint
Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is
népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet
melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is.
Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború,
majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert
a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő
tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan,
szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi
élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi
bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a
saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete
párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről
a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan
csalatkoznia kell..."
Ez a negyedik Ulickaja könyv volt már, amit olvastam és
tetszett, de nem ez lesz a kedvenc könyvem az írónőtől.
Olvastam: 2009. március
Tovább »
Fülszöveg: "Coraline családjának új lakásában
huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és
csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal,
amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy
másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más? Eleinte a másik
lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható
angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei
mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt
Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy
velük maradjon, Legyen az Ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és
többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más
gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell
vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket,
a szüleit és saját, normális életét"
Először is csupa jó dolgot olvastam erről a könyvről és nem is
csalódtam. Együltömben végeztem vele. Olvastatta magát, izgultam
kicsit, jó volt. Szerencsére nem veszett el az ijesztgetés
részleteiben, mert azt már nem szeretem.
Az is közrejátszott, hogy végre be akartam fejezni egy könyvet,
mert van 8 másik amibe belekezdtem, de egyiknek se jutok a végére,
sőt még eggyel szemezgetek, hogy belekezdek. Itt a lista is és
egyszer majd lesz belőlük poszt is, ha minden jól megy:
Ulickaja: Szonyecska, Joanne Harris: Partvidékiek, Valerie
Tasso: A szex antikézikönyve, Karinthy Frigyes: Egy nőt szeretni,
Neil Gaiman: Csillagpor, Szabó: Gyorsolvasás - Hatékony olvasás,
Hawkins: Az idő rövid története, Kertséz Imre: A nyomkereső és a 9.
lehet Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen
Olvastam: 2009. március
Tovább »
Fülszöveg: "Valahol valamikor egy tízmilliós országban
egyik napról a másikra beszünteti tevékenységét a halál. Kaszáját a
falnak támasztja, pihen, nem törődik vele, hogy miatta előbb-utóbb
haldoklók százai fognak kilátástalan agóniában vegetálni. Az
élőhalottak ellátása rengeteg időbe, pénzbe és türelembe kerül.
Hozzátartozóik kétségbeesett cselekedetre szánják el magukat:
külföldre viszik a szerencsétlen családtagot, mert az országhatáron
kívül nincs halálszünet. Csakhogy a kegyeleti turizmus diplomáciai
bonyodalmakkal jár, és etikai kérdéseket is fölvet. Különösen az
után, hogy a "mapphia" is fantáziát lát az utaztatásban...
Fél év elteltével minden visszazökken a normális kerékvágásba, csak
a módszer változik: már nem az ócska, rozsdás kaszájával öl a
halál, és nem is bejelentés nélkül ragadja el, akit kiszemelt
magának, hanem levelet küld áldozatainak. Kékeslila - hullaszín -
borítékban. Egy héttel a vég előtt figyelmezteti őket, hogy itt az
idő, végrendelkezzenek, búcsúzkodjanak. Bocsássanak meg és kérjenek
bocsánatot. Készüljenek fel a megváltoztathatatlanra. Mennyivel
inkább illik ez a nőnemű halálhoz, mint a kasza! Mennyivel
elegánsabb, tapintatosabb, nőiesebb! A már-már idillien morbid
ügymenet mégsem tökéletes, egy levél, egy férfi áldozatnak küldött
értesítő ugyanis minduntalan visszamegy a feladónak..."
Tetszett. Érdekes gondolatmenet volt, mi történhetne. A könyv
második fele is jó ami már magára a halálra koncentrál. A Vakságot
ajándékba vettem meg a családban, azt majd kölcsönkérem
elolvasni.
Olvastam: 2009. február
Tovább »
Fülszöveg: ""Erasztománok" - így nevezik Borisz
Akunyin megszállott olvasóit Oroszországban, s valóban van valami
erotikus élvezet ezeknek a különös s ugyanakkor tüntetően régimódi
bűnügyi regényeknek az olvasásában. Eraszt Fandorin, Akunyin
könyveinek nyomozója a XIX. század második felében egymás után
göngyölíti fel a különféle bűnügyeket - jelen esetben, a sorozat
indító darabjában egy nemzetközi összeesküvést -, s közben az
olvasó is kedvére nyomozhat. Egyrészt, mint minden derék klasszikus
krimiben, igyekezhet a csavaros eszű nyomozót megelőzve megfejteni
a rejtélyt s megtalálni a bűnöst, másrészt rábukkanhat a klasszikus
orosz - és nem csak orosz - irodalom alakjaira, jeleneteire. "ha
Akunyin nem lenne, ki kellene találni" - írta egy orosz újság, arra
utalva, hogy a Fandorin-sorozatával ő teremtette meg az
intellektuálisan és nyelvileg igényes orosz tömegirodalmat, miután
a közönség jó része beleunt a silány maffiaregények sokaságába.
Megjelent tehát egy olyan író, akit az oroszok nyugodtan Agatha
Christie és Sir Arthur Conan Doyle mellé állíthatnak, s aki
ugyanakkor hamísítatlanul orosz - műveiben Dosztojevszkij,
Turgenyev, Leszkov, Bulgakov és más klasszikusok alakjait,
történeteit, ízeit keveri össze egy kellemesen pikáns új eleggyé.
Az Azazel elején Eraszt Fandorin a moszkvai rendőr-főkapitányság
tejfölösszájú írnoka, akit egy furcsa öngyilkossági ügy nem hagy
nyugodni - igaz, hogy holmi nihilisták naponta ölik meg magukat, de
itt a részletek sehogy sem stimmelnek. A szálak először egy démoni
szépségű nőhöz vezetnek, aki az ifjú egyetemistát ravaszul rávette
az öngyilkosságra, majd pedig... nos, a többit már nem illik
elárulni. Hagyjuk, hadd bogozza ki a rejtélyt az ifjú Eraszt
Fandorin, aki ezenközben élete nagy szerelmét is megtalálja..."
Nem volt rossz, de annyira nem tetszett, hogy a többi Fandorin
könyvet is el akarjam olvasni.
Olvastam: 2009. január
Tovább »
Alcím: Egy olykor elkeseredett, de örök optimista
olvasó naplója
Fülszöveg: "Nick Hornby huszonnyolc hónapon át írt egy rovatot egy
amerikai irodalmi folyóiratba, a Believer-be arról, „amit éppen
olvasott". Most, kötetbe gyűjtve, egy könyvrajongó, sőt könyvimádó
vallomásaiként tárulnak elénk ezek a cikkek. „Nos hát, ez itt az
olvasás mikéntjéről, mikorjáról, miértjéről és mivoltáról fog
szólni - arról, hogy ha az olvasás jól megy, akkor egyik könyv
vezet a másikhoz, az meg a következőhöz, téma és jelentés
összefüggés-láncolataként; és hogy amikor nem megy jól, amikor egy
könyv nem ránt vagy nem tapaszt magához, amikor az ember hangulata
meg a könyv hangulata hadilábon áll egymással, akkor jószerivel
bármihez több kedve van, mint hogy nekiugorjon a következő
bekezdésnek, pláne hogy tizedszer olvassa újra az előzőt." így
kerül egymás mellé a David Copperfield („Jó, igaz, illett volna
ismernem a David Copperfield-el, és ezért megérdemlem a
büntetést"), Flaubert és Csehov levelei, a művelt barátai által
ajánlott írók, akiktől nem éppen gyalogol bele a lámpaoszlopba, ha
az utcán olvassa őket, 600 oldalas („Az isten szerelmére!")
irodalmi életrajzok - de képregények, sikerkönyvek, kezdő írók első
kötetei, sportemberek biográfiái és versek is. Hornbynak
mindegyikről van egy (vagy több!) vicces - vagy éppenséggel méltató
- mondata, csak egyvalamit nem állhat: az üres nagyképűséget, a
lekezelő szakmai gőgöt, magyarán a tisztességtelenséget. Egy
professzionális olvasó életét követhetjük nyomon több mint két éven
át, aki annak ellenére választotta ezt a pályát, hogy babakocsi áll
az előszobájában, szezonbérlete van az Arsenal-stadionba, és
ígéretes rockegyüttes ad koncertet a helyi kocsmában."
Nagyon jó olvasmány volt. Volt benne pár könyv, amit én is
olvastam, jópár, amit szívesen elolvasnék. Azt is nagyon jól értem
amikor arról ír, hogy miként vezet egyik könyv a másikhoz.
Olvastam: 2008. december - 2009. január
Tovább »
Arról szól, ami a címe, Janikovszky Éva
összegyűjtött írásai, amiket elsősorban felnőtteknek írt. Négy
fejezetre van osztva keletkezési időpont alapján csoportosítva:
Félmúlt (A hetvenes évekből), Útról való (A nyolcvanas évekből),
Csupa móka, kacagás (A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója),
Levonulóban (A kilencvenes évekből). Jó volt olvasni őket.
Olvastam: 2008. december
Tovább »
Alcím: Az olvasó nők a festészetben és a
fotóművészetben.
A könyvben össze van gyűjtve számos festmény és néhány fénykép, és
természetesen mindegyiken nők olvasnak. A képekhez fűzött rövid
írások nem mindig tetszettek, de maga a könyv nagyon is.
Nagyon szeretném a kezembe venni még André Kertész: On Reading
című könyvét is. Belőle képek
itt láthatók.
Olvastam: 2008. december
Tovább »
Fülszöveg Szabó Magdától: "Az üdvtörténet ismerete úgy
hozzátartozott neveltetésemhez, mint mindkét ági családom
mitológiája, hogyne lettem volna már gyermekként is tisztában
azzal, mi miatt kell a világtörténelem előtt felelnie Judea hajdani
procuratorának, Pilátusnak. Hamar rájöttem, hasonló helyzet a
leghétköznapibb létben is kialakulhat, és jaj annak, aki felismeri,
de nem vállalja az igazságot. Értékelésem indulata máig sem
változott, míg ezt a regényt korrigáltam, szüntelen azt éreztem, ha
ma írnám meg, nyilván nagyobb mesterségbeli tudással, érzékenyebb
emberismerettel, de ugyanúgy elítélném Szőcs Izát, ahogy pályám
első szakaszában tettem. Elmarasztalnám, mert bűnösnek érezném naiv
szeretet hiányában - a szó itt azt jelenti: alázatos és feltétel
nélküli -, mert fürdővárost ugyan mintaszerűt hozott létre, de
rosszul diagnosztizálta saját szüleit, egyszer se volt kíváncsi
apja hajdani szülőhelyére, nem fogta fel, hogy a Kapitány nevű nyúl
nem csak egy háziállat, de az egész odalett múlt jelképe, az utolsó
tanú valamire, ami nem lehet többé, és nem vette észre, hogy a
szülői szeretet valutája csak a gyermeki szeretet valutájával
egyenlíthető, ami nem váltható át sem öregek otthonára, sem
luxuskörülmények közt biztosított magányélményre, szeretetre csak
szeretet felelhet, s ha nem teszi, a gyermek karrierestül megbukott
mint ember. Az én Pilátusom is megbukik, mert rossz a pénznem,
amivel fizetne, mindennel ellátja az anyját, mégis gyilkosa lesz,
mert fegyelmezett iparkodása már nem ismeri az egyszerű varázsszót,
amivel az öregek élete meghosszabbítható, még a köteles hála is
leróható szégyen és önmagunk feladása nélkül."
Természetesen nagyon jó volt, de nagyon szomorú is.
Olvastam: 2008. november-december (kissé elhúzódott)
Tovább »
Joanne Harristől kezdtem olvasni a Partvidékieket, de nem kötött
le, 50 oldal után sem voltam még benne a történetben, úgyhogy
gondoltam ezt félreteszem egy időre és olvasok olyat, ami biztosan
leköt. Ilyen szempontból Szabó Magda nekem biztos választás, mert
még egyetlen könyvében sem csalódtam. Most sem.
Fülszöveg részlet: "A Freskó egyetlen nap története: Annuska,
aki kezéből a festőművész ecsetjét kitépte a hatalom, aki
dísztárgyak készítésével keresi a szülői házból való szökése után a
kenyerét Pesten, anyja temetésére hosszú távollét után először
látogat szülővárosába, s mikor ismét szembesül élete hajdani
irányítóival és tanúival, zavart megrendüléssel éli át, senkinek
nincs már hatalma felette, nem rettegni: szánni valók a
családtagok, Tarba lakói, mindenki, aki egykor bántotta vagy akitől
iszonyodott. Annuska úgy tér vissza a fővárosba, hogy nem visz
magával mást, csak a szánakozást, a hajdani félelemmel együtt egész
Tarba emlékként marad vissza a Pest felé futó gyorsvonaton."
Olvastam: 2008. november
Tovább »
"A Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein
keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi
témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem
fontos korszakait. A Kádár-korszakot bemutató kötet után Gyáni
Gábor történész könyve a Horthy-korral, a két világháború közötti
időszak hétköznapjaival foglalkozik. A kiadvány az 1919-től 1945-ig
tartó, mintegy 25 éves korszak köznapi életét tekinti át, színes
képet adva ezen időszak munka- és életkörülményeiről,
lakóhelyeiről, közlekedéséről, sajtóéletéről, családi
körülményiről, divatjáról, testápolásáról, táplálkozásáról,
bűnözéséről, kultúrájáról, ünnepeiről és sok egyéb témáról. A
szöveget korabeli idézetek és nagyrészt eddig publikálatlan fotók
gazdagítják."
Érdekes volt. A többi kötetet is szívesen átlapoznám.
Olvastam: 2008. október
Tovább »
Én is szeretnék ilyen könyvtárat. További részletek:
Jay Walker könyvtára
Tovább »
Fülszöveg: "E. L. Doctorow a mai amerikai irodalom egyik
legizgalmasabb és legelismertebb - rangos irodalmi díjakat is
magáénak tudó - alakja, számos regény, köztük az immár
klasszikusnak számító Ragtime, a Billy Bathgate, a Gengszterinas és
a Daniel könyve szerzője. Legutóbbi, magyarul is megjelent
regényét, az Isten városát egyik kritikusa az elmúlt ötven év
legnagyobb amerikai regényének tartja.
Az 1984-ben kiadott A költők élete után Doctorow most
második elbeszéléskötetével jelentkezik, melyben ott van az
amerikai történelmi múlt és létforma tanulságait és a jelenkori
politikai kérdéseket - néha egyetemi hallgatóság előtt - firtató
író.
A Regénykék az édeni Amerikából öt ragyogóan kiagyalt történet az
elbeszélésmód mesteri fogásaival. Kriminek, thrillernek is remekül
olvashatók, megdöbbentő végkifejletekkel - de Doctorowot elsősorban
az amorális terv megszületése, a kockázatot, a deviáns utat kereső,
az önámításba hajló, a képtelenségben is realitást látó ember
nyűgözi le.
Egy vidéki városkába költöző család mindennapjai és tevékenysége
közben egyszer csak ráeszmélünk anya és fiú kettősének különös
vállalkozására ("Ház a préri szélén"). Gyermekrabló fiatal pár egy
elképesztő és bizarr beavatási szertartás sodrában ("Wilson baba").
A "Jolene élete" fiatal hősnője három sikertelen házasság után is
csak 25 éves. S mintha lezárult volna az élete... A "Walter John
Harmon" egy vallási közös ség megalakulása, talajvesztése majd
dacos, egyre agresszívabb felsorakozása a külvilággal szemben. Nem
mindennapi esetet mutat be az utolsó történet, az FBI egy
különleges ügynökének döntéséhez a washingtoni kormányzati negyed
arrogáns világa adja a hátteret ("Halott gyerek a Rózsa kertben").
Csupa kerekre megírt abszurd mese - mint a valóság hű
tükörképei.
Doctorow tudatosan válogatott az elmúlt évek novellaterméséből, s
bár szándéka szerint sem "elbeszélésregényt" olvasunk, az egyes
történetek mintha egymás sorsvonalait, motívumait folytatnák. A
kötet két írása is elnyerte az év novellájának járó díjat, két
másikat beválogattak a legjobb amerikai elbeszéléseket tartalmazó
antológiába."
Legjobban a Wilson baba tetszett ill. A ház a préri szélén.
Belinkelem ide a
Rövid őszünk lesz idént, mert amiatt is folytattam novellákkal
az olvasást és népszerűsítsük a challengeket magyarul :)
Illetve röviden arról, hogy miért csak fülszövek kerülnek ide
általában: egy-egy könyv után nekem legtöbbször csak benyomásaim
maradnak, ahhoz, hogy abból normális poszt szülessen sok idő és
energia kellene, ezt az időt viszont szívesebben töltöm azzal, hogy
kiválasszam és elkezdjem mondjuk a következő olvasmányomat.
Maradnak így hát a rövid tetszett-nem tetszett bejegyzések, részben
felejtés ellen magamnak illetve ötletadónak másoknak.
Tovább »
Könyv hátuljáról: "... Miller szemlátomást nem érez gátlásokat,
sőt, plasztikus leírásai gyakran azt az érzést keltik az olvasóban,
hogy már csak egy lépés választja el az erotikát a pornográfiától.
Ám ezt az érzékeny távolságot mindvégig megtartja: számára a nemi
egyesülések bemutatása elsősorban a szereplők kapcsolatának
mélységét (felszínességét) szolgálja, ennek hitelességéhez olyan
szavakat, kifejezéseket is használ, amihez mi, olvasók csak
gondolatainkban merünk eljutni. Ironikus hangneme, könnyed stílusa
ugyanakkor a Millertől megszokott igényességet tükrözi... (Odze
György)"
Jó másfél hónapba telt míg végeztem ezzel a könyvvel, de ez nem
a könyvnek, hanem inkább külső körülményeknek tudható be. Évek óta
megvolt már, egyszer még elég régen olvastam valakinél, hogy ez a
kedvenc könyve és amikor belefutottam egy könyvesboltban akkor meg
is vettem. Azóta is ott állt a könyvespolcomon.
Most, hogy végeztem a könyvvel azt kell mondjam, hogy nem azokra
részekre fogok később emlékezni a szövegből, ami a botrányt okozta
anno és amit a fülszöveg is kiemel, hanem arra, hogy milyen lehet,
ha valakiből süt a meggyőződés, hogy ő író és művész mégha szinte
nem is írt semmit eddig, csak készül a mű megírására.
A trilógia másik két kötete a Plexus és a Nexus még nem jelent meg
magyarul tudtommal.
Eredeti cím: Sexus - The Rosy Crucifixion
Olvastam: 2008. augusztus-szeptember
Tovább »
Fülszöveg:
"2540-ben a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha
egyszer még az Életnél is több, a holtig tartó Ifjúság
elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha
közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat -
művészet, hit, az önmagáért való tudás - mind oda került, ahová
való: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, úgymond többet
akar - Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, olykor a magány
csendjét vagy épp a bűn katarzisát -, az nem akar mást, mint a
boldogtalanságot. Az efféle Vadembernek a Világellenőrök jóindulatú
bölcsességgel kormányzott világában nincs helye, Jobban teszi hát,
ha a földgolyó egy távoli zugába húzódva a sötét múlt kínjaival
sanyargatja magát: ínséggel, betegséggel, hideggel, forrósággal,
gyötrő szenvedéssel és gyilkos szenvedéllyel. Netán egy Shakespeare
nevű, rég halott rajongó összegyűjtött műveinek forgatásával. Vagy
Huxley olvasásával - mondjuk egy Szép új világ című könyvvel."
Itt is van hármas jelmondat: KÖZÖSSÉG, AZONOSSÁG, ÁLLANDÓSÁG és
mindenki boldog... Sok évvel ezelőtt már olvastam, de jó volt
újraolvasni, mert nem nagyon emlékeztem a részletekre.
Eredeti cím: Brave New World
Olvastam: 2008. augusztus
Tovább »
Fülszöveg:
"Mire ismét Manhattanbe értem, még jobban megcsappant a zsebpénzem,
így szinte boldoggá tett, hogy úgy döntöttem, behatolok a Sheldrake
lakba. Nem vadított meg a dolog, mondjuk inkább, hogy optimista
volt a hozzáállásom. A keddet és a szerdát terepszemlével
töltöttem. Szerda este felhívtam Craiget a Keleti Hatvanharmadik
utcában levő legénylakásán, hogy meséljen még egy kicsit Crystal
napi teendőiről. Azt mondtam neki, nem minden célzatosság nélkül,
hogy a szombat este látszik a legalkalmasabbnak az akcióra. Pedig
nem szándékoztam szombatig várni. Már másnap, csütörtökön ott
társalogtam Miss Henrietta Tylerrel, majd betörtem Crystal
lakásába.
Nemsokára a szekrényében kornyadoztam. Majd a pulzusát próbáltam
kitapintani élettelen csuklóján."
Ezt a régi példányt szereztem be potom pénzért. Kis könnyed, elég
szórakoztató olvasmány volt.
Eredeti cím: Burgler in the Closet
Olvastam: 2008. augusztus
Tovább »