Tartalom: "1911-ben két hajó
kötött ki a Déli-sarkvidék jégmentes öbleiben: az angol Scott
kapitány expedíciója és a norvégek kis csoportja, Amundsen
parancsnoksága alatt. Mindkét expedíció a Déli-pólust akarta
elérni, s megkezdődött a páratlan versenyfutás, mely Amundsennek és
társainak győzelmével végződött.
Dékány András izgalmas könyvében megelevenedik a sarkvidék
meghódításának e fontos eseménye. Amundsen életútját végigkísérve,
felidézi az Észak-nyugati és Északkeleti átjáró felkutatásának és
végighajózásának történetét is, és összefoglalja azokat a merész
kísérleteket, melyekkel évszázadokon keresztül ostromolták
különböző nemzetek expedíciói a Pólusokat."
Jó kis könyv volt Amundsen életéről. Nemcsak a Déli-sark
elérésére koncentrál, hanem a többi út is leírásra került. Lehet,
hogy itt-ott talán pontatlan, de csak két helyen tűnt fel nekem,
hogy valami talán nem stimmel, az egyik amikor azt írja, hogy plusz
25-30 fok meleg van az igluban és az legfeljebb Fahrenheitben
lehetséges. Egy másik helyen pedig a dátum van elírva, hogy mikor
indultak. De ezek ellenére jó olvasmány volt.
Tovább »
Alcím: 14 vállalatirányítási
alapelv
"A Toyota-módszer bepillantást nyújt abba, miként alkalmazza maga a
Toyota a lean vállalatirányítást, és részletesen bemutatja a Toyota
minőség és hatékonyságközpontú kultúráját mozgató 14 alapelvet. A
könyv olvasása során szerzett ismereteinket bármely szervezetre és
bármely üzleti folyamatra alkalmazhatjuk a szolgáltatási és az
ipari szektorban egyaránt. A kötet segítségével megtudhatjuk, hogy
vállalkozásunk miként válhat lean, tanuló szervezetté az emberek,
folyamatok és a problémamegoldás megfelelő kombinációjának
alkalmazásával. A Toyota folyamatosan emeli a mércét a gyártás, a
termékfejlesztés és a folyamatok minősége terén. Az eredmény egy
lenyűgöző üzleti sikertörténet: egyre nagyobb piaci részesedés,
egyre magasabb nyereség az áraikat csökkentő versenytársakkal
szemben, világszerte elismert eredmények az üzleti vezetők körében.
A Toyota lean („karcsú”) rendszere az ipari és a szolgáltatási
vállalatok körében egyaránt forradalmat indított el. Ezzel sokak
szerint új, a tömeggyártás utáni korszak vette kezdetét. A
Toyota-módszer bemutatja, hogyan fejlődött, és hogyan emelte
magasabb szintre a gyártást a Toyota termelési rendszere. Mindezt
az alumínium ereszcsatornák gyártásától a műszaki tervezésen át az
alkatrész-raktározásig számos különféle ágazatban tevékenykedő
vállalat példája is illusztrálja, amelyek a Toyota módszerei
segítségével jelentősen növelték teljesítményüket. A Toyota-módszer
részletesen tárgyalja a Toyota Termelési Rendszere mögött rejlő
alapvető vállalatirányítási elveket, és megtudhatjuk, hogyan hoz
létre a Toyota ideális környezetet a lean technikák és eszközök
megvalósításához az alábbi módszerekkel: Támogatja a folyamatos
fejlődés és tanulás kultúráját. Kielégíti az ügyfelek igényeit (és
ugyanakkor kiküszöböli a veszteséget). Már első alkalommal is
megfelelő minőségben termel. A cégen belül neveli ki a vezetőket,
nem kívülállók körében toboroz. Minden alkalmazottat megtanít a
problémamegoldásra. Mindkét fél előnyére együtt növekszik a
beszállítóival és a partnereivel."
Szívesen megnéznék egy Toyota gyárat. A cégnél, ahol dolgozom
még hiányzik jópár dolog, ahhoz hogy igazi lean legyen, hiába forog
minden már évek óta ekörül.
Tovább »
Könyv hátuljáról: " "Micsoda év!" - gondolja Boros Kriszti, a
félárván nevelkedett, tizenöt éves nagylány, aki csak fényképről és
apja, nagyanyja emlékei alapján ismerheti születésekor meghalt
édesanyját, Zsuzsát. Tavaly még elképzelhetetlen volt, hogy részt
vegyek valamilyen mulatságon. De mostanában minden megváltozott, ő
is, Apa is jókedvű, az otthonuk kezd olyan lenni, mint más
embereké; vége az üres estéknek, a tálba bámulásoknak az asztalnál,
a szomorúságnak és szürkeségnek, kezdenek élni... és Kriszti tudja,
hogy ez Éva néninek, a csodálatos új osztályfőnöknek
köszönhető.
Megszületik benne a Terv, amelynek megvalósítására az iskolai
álarcosbál tűnik a legalkalmasabbnak... A Terv, amelyet Zsuzsa is
helyeselne... Cigánylánynak öltözve hosszú-hosszú beszélgetést
folytat az Álarcossal, megosztja vele titkait, sejtelmeit,
félelmeit, reményeit - és mire véget ér a bál, úgy érzi, hogy ez
élete legboldogabb délutánja."
Miközben olvastam a könyvet többször nagyon ismerősnek tűnt a
történet, de mégsem olvastam korábban, valószínűleg ezt is
átlapoztam egyszer vagy többször könyvtárban vagy vendégségben.
Tetszett, de úgy érzem Szabó Magda felnőtt könyvei inkább nekem
valók.
Olvastam: 2010. január
Tovább »
Könyv hátuljáról: "12 világhírű kortárs író - egy
kötetben. Lévai Balázs nagy sikerű televíziós beszélgetéseinek
könyvváltozatát tartja kezében az olvasó. Külön érdekessége a
kötetnek, hogy míg a televízióban csupán a beszélgetések vágott
változata volt látható, ezúttal az interjúk teljes szövege is
megismerhetővé válik az olvasók számára, a kiváló magyar író,
Esterházy Péter előszavával. Bevezetés a világirodalomba: tizenkét
író, tizenkét történet. Ne feledjék: a világ nyitott könyv, csak le
kell venni a polcról!"
Az írók: José Saramago, Helen Fielding, John Updike, Mario
Vargas Llosa, Harold Pinter, Michael Cunningham, Paul Auster, Orhan
Pamuk, Ljudmila Ulickaja, Paulo Coelho. Alessandro Baricco, Martin
Walser
Szívesen néztem anno ezt a sorozatot a tévében, Ulickaját pont a
beszélgetés alapján kezdtem el olvasni. A 12-es listából eddig hat
írótól olvastam, és néhányan várólistán vannak. Kedvet csinál az
olvasáshoz.
Hosszabb ideje olvasgattam már, de befejezés 2010. január.
Tovább »
Alcím: A nő petevédő, a férfi spermavető
Fülszöveg: "Férfiak és nők tényleg nem egyformák. És bizonyos
életkor fölött mindenki tisztában van vele, hogy miben különböznek.
De vajon tudják-e, miért különböznek? Mennyi megválaszolatlan
kérdés! Mint például: • Mi a közös a férfiakban és a majmokban? Mi
a közös a nőkben és a lugasépítő madarakban? • Mit tudhatsz meg a
heréid méretéből? • Miért olyan nehéz megtalálni a G-pontot? •
Minek a férfiaknak mellbimbó? Ebben a könyvben egy átlagos pasi
veszi szemügyre a párkapcsolatok örökzöld témáját a szociológia, a
biológia, az antropológia és néhány borzalmas randi tükrében. S
közben föltesz és meg is válaszol jó néhány, sokakat kínzó kérdést,
úgymint: • Miért a férfi kosárlabdázók állnak az első helyen a
vonzalmi listán? • Miért áll érdekükben a nőknek, hogy a zsírt a
fenekükön meg a combjukon gyűjtögessék? • Miféle előnyt jelent a
szaporodásban a homoszexualitás génje? Ez a vérbően humoros,
intelligens és kicsit flúgos könyv hozzásegít, hogy az
állatvilágból vett példák segítségével férfiak és nők kicsit jobban
megértsék egymást."
Érdekes is volt, meg szórakoztató is, de néhol erőltetetten
vicceskedő
Olvastam: 2009. dec - 2010. január
Tovább »
Fülszöveg: "Margaret Lea kisasszony egy angol
kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapja antikváriumban
dolgozik, s mivel imádja a letűnt korok stílusát és történeteit,
rég elhunyt írók életrajzának megírásával szórakoztatja önmagát és
olvasóit. Egy nap azonban furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki
felkéri, írja meg az ő életrajzát is. Margaret hamarosan kideríti,
hogy nála titokzatosabb híres ember aligha akad, mert bár sokszor
és sokat írtak az életéről és karrierjéről, úgyy tűnik, hogy
ahányszor megkérdezték, annyiféle változattal lepte meg az
olvasóközönséget. A legfurcsább talán mégis az, hogy első művében,
a címben ígért tizenhárom történet helyett csak tizenkettő
szerepel. Vajon csak véletlenül maradt ki, vagy szándékosan nem
került bele? Ez a sok rejtély elegendő ahhoz, hogy Margaret
elfogadja a felkérést és elinduljon az írónő házába, ahol még több
titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá..."
Valami olyan regényt kerestem karácsony körül, amibe jól bele
lehet merülni, olvastatja magát. Szerencsés választás volt A
tizenharmadik történet, többször előfordult, hogy már raktam volna
le, de gyorsan megnéztem kb. hány oldal a következő fejezet és azt
még inkább elolvastam indulás előtt (aztán néha még egyet). Ezzel
könyvvel jól zárult az év és jól is indult a következő.
Tovább »
Fülszöveg: "Az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású és
legsikeresebb felnőtt képregénye egyszerű, mégis szívhez szóló képi
és nyelvi világgal mutatja be az iszlám forradalom sújtotta Iránt
egy kislány szemszögéből. Azt a kort, amikor a fejkendőt kötelezővé
tették az országban, és a diktatúra átvette a hatalmat. Satrapi a
legtermészetesebb módon ábrázolja az iráni mindennapokat, saját
családját és gyermekkori önmagát. A kislány, aki prófétának képzeli
magát saját országában, miközben fejkendőjében heavy metalt
hallgat, és lázongásból mindenféle csínytevésre kész, történetével
váratlanul meghódította a világot. A kötet óriási sikereket ért el
Franciaországban, majd az USA-ban, és számos más nyelvre is
lefordították. Satrapi rendezésében a Persepolisból animációs film
is készült, amely a képregény sikerét folytatva a 60. Cannes-i
Filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját."
Több helyen találkoztam a könyvvel, érdekesnek tűnt és ami
részletet láttam belőle, az alapján szinte biztosra vettem, hogy
tetszeni fog. Így is lett. De a fanatikusok és a diktatúrák
továbbra rémisztőek.
Olvastam: 2009. december
Tovább »
Fülszöveg: "Az angol királynő éli az uralkodók
dicsőséggel teli, ám roppant unalmas életét: gyárakat látogat,
fogadásokat ad, megnyitja a parlamenti ülésszakot, negyedszerre is
megnézi a Niagara-vízesést, és minden héten kötelezően meghallgatja
miniszterelnöke érdekfeszítőnek éppen nem mondható beszámolóját. Ám
egy szokványosnak induló napon, mikor az udvari kutyafalka megtámad
egy mozgó könyvtárat, a királynő élete egy csapásra megváltozik:
menthetetlenül rászokik az olvasásra. Alan Bennett, a népszerű író
és színész könyvében finom humorral ábrázolja, hogy napjainkban
milyen különc cselekedetté vált az olvasás (hiszen a canterburyi
érsek is a Celebek a táncpar-kettent nézi esténként), emellett
végigkövethetjük, hogyan próbálja a királynőt környezete
leszoktatni erről a furcsa hóbortról. Bennett kisregénye szellemes
válasz a "ment-e a könyvek által a világ elébb" örök
kérdésére."
Karácsonyi ajándék válogatás közben találtam a könyvet, rögtön
meg is rendeltem magamnak. Tegnap megérkezett a csomag és ma reggel
már be is fejeztem az olvasását. Tetszett, nagyon is. Nagyon jól
leírja, hogy miként tud egyik könyv a másikhoz vezetni és hogy
lehet egy alig olvasóból szenvedélyes olvasó.
Eredeti cím: The Uncommon reader
Olvastam: 2009. december
Tovább »
Fülszöveg: Az Anne
válaszúton a
népszerű Anne-sorozat legújabb, sorrendben harmadik kötete az
Edward-szigeti falucskába, Avonlea-be egykor árvaként érkező,
különleges érzékenységű és különlegesen fejlett beszédkészségű
kislányból időközben ifjú hölggyé változott Anne sorsát követi
tovább, immár egyetemi évei során. Hallatlanul érdekes a
századforduló Kanadájának egyetemi világa is, főleg,hogy akkoriban
kezdett elterjedni a női hallgatók képzése. A regény azonban a
diákélet színes, eseménydús leírása mellett Anne érzelmi életének
bonyodalmait tárja föl. A vörös hajú, kivételesen formás orrú
kamaszlány ugyancsak csinos hajadon lett. Az egyetemen nemcsak arra
készül fel, milyen munkát fog végezni a későbbiekben, hanem egész
életére kiható elhatározások előtt áll. Hogyan alakul Anne
kapcsolata a hűséges gyerekkori baráttal, a szerelmesen és
kitartóan várakozó Gilbert Blythe-tal? Vagy feledve őt, az
egyetemista lányok bálványához, a dúsgazdag, ám üresfejű
fiatalemberhez megy feleségül? Anne válaszúton áll: a felnőttlét
első komoly döntéseit kell meghoznia. Az egyetemista Anne
természetesen megőrzi jellemének tisztaságát, derűjét, és
természetesen ezúttal is sorozatosan bonyodalmakat kever merő jó
szándékból, segíteni akarásból. És valóban: a szándék minden
átmeneti nehézség ellenére valósággá válik, ha olyan lány veszi
kezébe az ügyeket, mint Anne Shirley."
Jó volt, kicsit lassan haladtam
vele az elején, de aztán ma gyorsan végeztem a könyv második
felével. Na még egy fejezet, na még egy és már vége is volt.
Vannak még további köteteim, azok már angolul, de majd valamikor
később veszem elő őket.
Eredeti címe: Anne of the Island
Olvastam: 2009.
november
Tovább »
Ez egy levélregény, először kicsit furcsa
volt olvasni, de hamar hozzá lehet szokni ehhez a formához is. A
II. világháború után Juliet Ashton témát keres egy könyvhöz és egy
véletlen folytán megismerkedik a Guernsey-i Irodalmi Társaság egy,
majd számos tagjával, először levélben azután személyesen is. A fő
motívum a sziget német megszállása alatti élet és természetesen
jópár könyv is szóba kerül és noha kényszerből alakult a társaság,
de mégis segített a tagoknak. Tetszett, az első fele, amikor Juliet
még nem volt a szigeten kicsit jobban.
Guernsey-ről csak azért nem itt hallottam először, mert az idén
szállítani kellett a cégnek oda is és országkódot kellett keresni
hozzá és akkor utánaolvastunk kicsit. A Csatorna-szigetek tagja és
ez a könyv biztosan jót tett a turizmusának.
Ez volt az első Kindle-n olvasott könyvem. Jó olvasni, mert nem
fárasztja a szemet úgy mint a monitor. Az is jó, hogy úgyanúgy
lehet mondjuk az ágyban is olvasni, mint egy könyvet és ugyanúgy
bele lehet feledkezni. Nem helyettesíti az igazi könyvek
lapozgatását, de nagyon jó kiegészítő.
Olvastam: 2009. október-november
Tovább »
Fülszöveg:
"Anne Shirley, ez a vörös - bár barátnői szerint gesztenyebarna -
hajú, talpraesett és élénk képzelőerővel megáldott kislány, akinek
viszontagságos és mulatságos kalandokban bővelkedő gyerekkoráról az
Anne otthonra talál című regény számolt be immár magas, karcsú
tizenhat és fél éves ifjú hölgy: kijárta a főiskolát, és visszatért
Avonlea-be, a jó öreg Marilla mellé. De a visszatérés egyben új
kezdet is, Anne kilép az élet iskolájába, hiszen dolgozni kezd:
tanítónő a helyi iskolában. Persze az élet folyton pezseg
körülötte: régi barátai mellé újakat szerez, idősebbeket és
fiatalabbakat. Meglágyítja az új szomszéd, a mogorva agglegény
hírében álló Mr. Harrison szívét, akinek idővel nemcsak
mogorvasága, de agglegénysége is álcának bizonyul. Levendula
kisasszony személyében pedig igazi rokon lélekre talál, arról nem
is beszélve, hogy a véletlen úgy hozza, a kisasszony révén olyan
szerelmi románc tanúja lehet, ami még az ő képzeletének tág terében
is ritkaság. Anne azonban nem volna méltó az Anne Shirley névre, ha
nem kerülne időről időre kisebb-nagyobb kalamajkákba, igaz mindig
merő jó szándéktól vezéreltetve. De bármi baleset érje. Anne
rendíthetetlenül szépnek látja a világot, és talán épp ezért
őkörülötte azzá is válik. A felnőttkor küszöbén álló fiatal lány
megható ügybuzgalommal igyekszik visszaadni mindezt a szeretetet,
amit ő kapott valaha, kis tanítványainak és az ikreknek, akiket
Marilla vett házába rokoni kötelességérzetből, de ezen Mrs. Rachel
Lynde már meg sem lepődik..."
Jó ezeket a könyveket olvasni. Ez a könyv is már tizenéve állt a
polcomon, mert megvettem jó régen, de aztán nem olvastam el. Most
szépen lassan ezek is sorrakerülnek. Következik az Anne
válaszúton.
Eredeti cím: Anne of Avonlea
Olvastam: 2009. október
Tovább »
Fülszöveg: "Mi is az idő tulajdonképpen? Hogyan
érzékeljük? Hogy viszonyulunk hozzá?
Einstein volt az, aki felismerte, hogy az idő relatív. Az
agykutatók mostanra tökéletesítették az einsteini forradalmat:
felfedezték, hogy létezik az úgynevezett belső idő.
Stefan Klein különleges utazásra repít bennünket saját tudatunk
világában. Az idő érzékelése ugyanis az emberi elme egyik
legcsodálatosabb teljesítménye. Szinte minden agyfunkció közrehat -
fizikai érzetek és érzékelés, érzések és tudat, emlékek és az a
képesség, hogy terveket kovácsolhatunk a jövővel kapcsolatban.
Mindenkori kultúránk is befolyásolja, hogy miként éljük meg az órák
és percek múlását. A szerző rávilágít arra, hogyan tudjuk
figyelmesebben észlelni és jobban kihasználni az időt. A külső
körülmények ugyanis korántsem annyira meghatározóak időérzékelésünk
szempontjából, mint gondolnánk, időérzékünket pedig könnyebben meg
tudjuk változtatni, mint bármilyen más folyamatot, amely agyunkban
játszódik. Életünk filmje fejünkben keletkezik, és mi magunk
rendezzük.
Stefan Klein, a német sikerkönyvíró elárulja nekünk, hogyan
tanulhatjuk meg, hogy ne csak észleljük az életünket alkotó
pillanatokat, hanem élvezzük is."
Jó volt, tetszett, hamar végeztem vele. Nagyon sok érdekes dolog
volt benne az idő érzékeléséről. Sajnos bosszantó betűhibák (fogság
helyett fokság) meg itt-ott lemaradó utolsó betűk rontottak az
élményen.
Olvastam: 2009. október
Tovább »
Fülszöveg:
"Miért fordítunk egyre több időt vásárlásra? Miért okoz gondot a
sok választási lehetőség?
Ha farmert szeretnénk vásárolni, ma már különböző színű és
szabású nadrágok közül választhatunk. Ha samponra van szükségünk,
körülbelül több mint száz fajta közül választhatunk. A választás
mindig pszichés teher és felelősség is. A számtalan választási
lehetőség közepette sokszor túl sokat foglalkozunk azzal, hogy „mi
lett volna ha˝, ezáltal az esetleges kimaradt lehetőségekre
gondolva csökken a megelégedettségünk.
A szerző arra ösztönöz, hogy ne csak passzív kiválasztók legyünk,
hanem hozzunk létre új lehetőségeket.
A könyv jó néhány technikát is bemutat választásaink kordában
tartására, a boldogságunk növelésére.
Közgazdászok szerint ha több választási lehetőséget kínálnak fel a
vevőknek, az nagyobb és élénkebb versenyhez fog vezetni, mely által
termelékenyebbek és hatékonyabbak leszünk. Barry Schwartz
briliánsan mutatja be könyvében, hogy ez nem teljesen igaz, hiszen
csak egy bizonyos pontig növekszik a hatékonyság és a fogyasztói
jólét. Praktikus tanácsokkal lát el bennünket a választásaink
kordában tartására, hogy azok több megelégedéssel szolgáljanak.
Számos kutatással támasztja alá az emberi döntéshozatal folyamatát,
mint például azt, hogyan választunk iskolát, párt vagy orvost.
Végezetül emlékeztet minket arra, hogy mi hoz igazi boldogságot az
emberi életbe."
Összességében nagyon tetszett a könyv, az elején lassan indult
és kissé szájbarágósnak is tűnt, de aztán kimondottan érdekessé
vált. Különösen tetszett a Döntés és választás című fejezet és
utána is rengeteg érdekes kísérlet leírásával és egyéb példával
szemléltette a mondandóját. Volt olvasás közben néhány "Nahát,
tényleg így van!" pillanat.
A könyvet a Lexecon kiadótól kaptam, de a cím saját választás a
kínáltukból.
Olvastam: 2009. szeptember-október
Tovább »
Fülszöveg: "Azt mondják, egy nő két
dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne
legyen gyereke. Emma az előbbin dolgozik. Úgy érzi, lelkileg
megérett az anyaságra, és férje, a jóképű rögbiedző is örülne neki.
Azt hitte, egyszerű lesz, csak akarniuk kell. Annak az undok
sógornőjének is van már egy kisfia, sőt megint terhes, és ikrei
lesznek! Neki mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a dorbézolásnak
és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet
után. A jóga meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem
megy, segít a modern orvostudomány: annyiféle vizsgálatot és
kezelést kitaláltak már. De ezekről is csak az derül ki, hogy
válogatott kínzások. Emma szerencsére mindvégig egészséges humorral
viseli a megpróbáltatásokat, de mielőtt a hormonkezeléstől és a
szorongástól végképp megőrülne, valamint környezetét is halálra
gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával. Mi ebből a
tanulság? Ahogy egy harmincas szingli lánytól nem illik
megkérdezni, mikor megy már végre férjhez, egy harmincas feleséget
sem tanácsos faggatni, mikor szánja végre rá magát a
gyerekvállalásra. Ha magától nem mondja, mennyire szeretne már anya
lenni, nagy valószínűséggel elkeseredetten próbálkoznak, csak nem
olyan egyszerű az."
Ez kimondottan szórakoztató volt. Természetesen itt is eléggé
mániássá vált a főszereplő, de viszonylag érthető a dolog.
Sajnálom, hogy nem vettem meg 700 Ft-os akciós áron a sorozat másik
két könyvét.
Olvastam: 2009. szeptember
Tovább »
Fülszöveg: "Amikor Judith és Paul egymásba
szeretnek és eldöntik, hogy csakis együtt tudják elképzelni közös
életüket, a nő "tisztességtelen ajánlatot" tesz a férfinak: "Paul,
csináljunk gyereket!" Ekkor még egyikük sem sejti, hogy ez a vidám
felszólítás a tragikus események micsoda lavináját zúdítja a
nyakukba. Judith hamarosan teherbe esik ugyan, de három hónap múlva
elvetél, és a következő terhességét sem tudja kihordani. Orvosi
vizsgálatok sora következik, majd a jól bevált módszerek:
hőmérőzés, a peteérés diktálta szeretkezések, műtétek,
petesejtbeültetések - minden eredmény nélkül. Judith legszívesebben
már kiragasztaná a postaládájára: Gyermekáldásról örvendező lapokat
nem kérek!, és sóvár szemekkel figyeli legjobb barátnői gömbölyödő
pocakját, miközben előle már a testvérei is igyekeznek eltitkolni,
ha éppen teherbe estek. A nő megpróbálja élni laza, pörgős életét,
de a gyász és az újra meg újra feltámadó remény hullámvasútján
igencsak nehéz megőriznie a józan eszét és jó kedélyét. Judith
Uyterlinde páratlanul humorosan és könnyed kézzel írja meg saját
történetét. Miközben sikertelen kísérleteit, kiborulásait,
ismerősei tipikusnak mondható reakcióit ismerteti, hihetetlenül
pontos képet ad egy olyan problémáról, amellyel - ha talán kevésbé
súlyos formában is - minden negyedik, gyermekére vágyó párnak
szembe kell néznie."
Hát a fülszövegben emlegetett "páratlan humor" eléggé hiányzott
és a jó kedélyét sem sikerült megőriznie. Csak nagyon akciósan érte
meg a vétel.
Olvastam: 2009. szeptember
Tovább »
Fülszöveg: "Kilenc nő, kilenc sors, kilenc történet. Tárgyuk a
szerelem, a szenvedély, a siker, a kudarc, a reménység, a bűntudat
és a halál. Az egyik nő férjhez megy, a másik a rákkal küzd, a
harmadik elárulja a nagynénjét, a negyedik eltemeti a férjét, az
ötödik rátalál egy régi barátra, a hatodik meglátogatja unokahúgát,
a hetedik hagyja, hogy elcsábítsák, a nyolcadik elutazik
féltestvéréhez, a kilencedik idősek otthonába kerül. Mindegyik
történet az emberek közötti hamis hangokat tárja fel, az érzelmi
bonyodalmakat, a furcsa, nemegyszer komikus vágyakat és a kitörési
kísérleteket.
A látszólag hétköznapi, ártalmatlan történetek egy életre rabul
ejtik olvasóit - de ennél szebb rabságot senki sem kívánhatna
magának."
Még a Jane Eyre eset előtt elkezdtem olvasni és már nem is volt
sok hátra belőle, de aztán utazáshoz túl nagy volt és így
elhúzodott kicsit a befejezése. Nem mindegyik novella tetszett
egyformán, a legjobban talán a legelső (Szeret, nem szeret...) ill.
a Vigasz című tetszett. Fogok még Alice Munro-tól olvasni. Maga a
könyv is olyan volt, amit jó olvasni.
Eredeti cím: Hateship, Friendship, Courtship, Loveship,
Marriage
Olvastam: 2009. augusztus
Tovább »
Fülszöveg: "Isten hozta a Nyájas Olvasót egy másik
lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliában, ahol
mindennapos az időutazás, kihalt állafajok házilag klónozott
példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a
hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai
csatákat vívnak egymással. Ebben a világban él Thursday Next, a
rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb
kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a
hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Bronte
nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t..."
Ez a könyv nagyon jól elszórakoztatott. Tetszett az irodalmi
(fandom) világ. Az egyik legjobb rész az volt, amikor Swindonban az
egyik színházban semmi mást nem játszanak csak a III. Richardot és
azok is Rocky Horror Picture Show-szerű interaktív előadások. Azt
láttam, hogy angolul már megjelentek további Thursday Next regények
is, szívesen olvasnék még erről a világról.
Olvastam: 2009. augusztus
Tovább »
Fülszöveg: "A világ nagyvárosai fölött hatalmas
űrhajók jelennek meg, és ezzel új korszak veszi kezdetét az
emberiség számára. A mind társadalmi, mind technikai szempontból
magasabbrendű idegenek békét és jólétet ígérnek a földlakóknak, ám
bizonyos korlátokat is szabnak a fejlődésnek. Jóindulatuk és
segítőkészségük azonban talán csak álca, máskülönben miért kerülnék
a személyes kapcsolatot az emberekkel? Vajon milyen súlyos titkot
rejtegetnek"
A KönyvesBlog-on olvastam a könyvről és már úgyis régen olvastam
sci-fi-t, úgyhogy ez lett a következő olvasmányom. Tetszett,
szeretem a jó sci-fit.
Olvastam: 2009. július
Tovább »
Fülszöveg: "Rosamunde Pilcher ezúttal nem Skóciába
kalauzolja el olvasóit, hanem Anglia egy csodaszép, kevéssé ismert
tájára - Cornwallba, a "világ végére", ahol türkizkékkel csíkozott
a sötétlila tenger, rózsásan aranylik a búza, smaragdzöld a pázsit,
és a rekettye sárga szirmai úgy kavarognak a hűs tengeri szélben,
akár a konfetti...
Ebben a csodás természeti környezetben ismerkedik meg Virginia, a
londoni kislány Eustace-szel, a daliás gazdával, de kettejük
líraian kezdődő románcát megszakítják a körülmények: a társadalmi
különbség meg egy csomó félreértés. Tíz év telik el, mire a
véletlen megint összehozza kettejüket - de vajon sikerül-e
áthidalniuk azt a szakadékot, amelyet az eltelt idő is tovább
szélesített?
Rosamunde Pilcher ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak: romantikus
meseszövés, káprázatos tájleírások, plasztikus jellemek teszik
feledhetetlenné ezt a megkapó történetet."
Rövid kis regény, nem túl bonyolult cselekménnyel. A tájleírások
tetszettek, a júliusi tengerparti környezetet, hangulatot nagyon
jól el tudtam képzelni. Megfelelt most könnyű, kis
olvasmánynak.
Olvastam: 2009. július
Tovább »
Alcím:
Déli-sarki expedíció, mint vezetéselmélet.
Fülszöveg: "Sir Ernest Shackletont a sikertelen 1914-es déli
sarki felfedezőút vezetőjeként tartják számon, aki 27 társa életét
mentette meg az elszenvedett hajótörés után. Shackletont a tettei
példaképpé tették sok vezető és krízismenedzser számára. Elveit a
mai napig alkalmazza, például az USA haditengerészetének titkára
vagy az Apollo 13 parancsnoka. A szerzők tökéletesen használták fel
a korabeli naplórészleteket, dokumentumokat, és a rendkívül
tanulságos, izgalmas kalandokon át mutatják be az üzleti életben is
remekül használható vezetési elveket"
Évekkel ezelőtt olvastam Anne Fadiman: Ex Libris című
esszégyűjteményét, abban az egyik írás arról szól, hogy szinte
mindenkinek van a könyvei között egy csapat olyan kötet, ami
egyáltalán nem illik a többi közé mégis nagyon sokat elárul az
illetőről. Anne Fadiman-nél ezek a könyvek az Északi- és a
Déli-Sark felfedezőinek életéről, expedícióiról szólnak. Olyan
lelkesen írt a témáról, hogy engem is érdekelni kezdett. Különösen
Amundsen and Scott, keresgettem is róluk könyvet, de sajnos már nem
volt elérhető, azóta is várom, hogy antikváriumon keresztül
megszerezzem.
Nemrégiben aztán belebotlottam ebbe a könyvbe és gyorsan neki is
álltam az olvasásnak. Az eredeti történet jobban érdekelt, mint a
tanulságok és a néhol erőltetett példák az üzleti világból. Ettől
eltekintve viszont kimondottan érdekes volt a könyv, óriási
teljesítmény volt, hogy mindenki túlélte a kétévnyi kalandot. Ha
expedíciót indítanék biztosan olyan vezetőt keresnék, mint amilyen
Shackleton volt, mégha sikertelen volt is az útja.
Fogok még antarktiszi expedíciókról olvasni.
Olvastam: 2009. július
Tovább »
Fülszöveg:
"Egy Viktória korabeli brit herceg szerteágazó, tágas
alagútrendszert építtet ki birtoka alatt, hogy észrevétlenül
közlekedhessen kastélya és a környező települések közt. Csakhogy
viselkedésében nem ez az egyetlen furcsaság: a magányos különcöt
föld alatti kocsikázásai korántsem teszik boldoggá, valamint
hatalmas vagyonának egyéb áldásai sem. Kerüli az embereket – vajon
miért?
A herceg amúgy két közismert viktoriánus híresség, Hasfelmetsző
Jack és az Elefántember kortársa. A történésekről és hátterükről
elsősorban saját naplóbejegyzéseiből értesülünk. Hat téli hónapon
át írja őket, közéjük időről-időre a mellékszereplők rövidebb
elbeszélései illeszkednek. A beszámolók eleinte csupán egy
rokonszenves, bár kissé bogaras öregember alakját idézik elénk,
akinek napjaira mind sötétebb árnyak vetülnek. A törékeny egészségű
nagyúr testi és lelki kínokkal küzd, egyre inkább úgy érzi:
valamiféle súlyos baj sorvasztja.
A hol babonás, hol a tudomány legfrissebb vívmányai iránt érdeklődő
hipochonder egyfolytában a világ dolgain rágódik. Érdeklődése
középpontjába fokozatosan az emberi agy kerül: mi másért is lopna
egy brit herceg koponyalékelő műszert egy klinikáról?"
Nagyon lassan haladtam a könyvvel, aztán közepe táján
belelendültem. Furcsaságai ellenére szimpatikus volt a főszereplő,
de a végén valahogy mégis hiányérzetem támadt a befejezéssel
kapcsolatban, hogy ide még kellene valami levezetés.
Olvastam: 2009. május-június
Tovább »
Két kis mese van a könyvben: A barátság, Szivárvány.
Ajándékba vettem, de természetesen gyorsan el is olvastam, nem
kellett hozzá túl sok idő. Aranyosak a rajzok.
Olvastam: 2009. június
Tovább »
Fülszöveg: ""Az őz gyilkosok és áldozatok
regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt
Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga
eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a
legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely
iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt,
korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s
örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni
tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem
elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú
önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta,
amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki
valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is.
Az őz megjelenése idején - 1959-ben - úgy robbant, mint a bomba.
Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta
harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem
olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg
szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: ...míg a
történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény
lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege
fagyaszt-éget.""
Szabó Magda könyveit mindig be tudom fejezni pár nap alatt.
Mindig leköt a történet és sosem rakom félre, hogy majd egyszer
befejezem, ellentétben sok más könyvvel mostanában.
Olvastam: 2009. május
Tovább »
Fülszöveg: "Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette
ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a
legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt
az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd
szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A
Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez
nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint
Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is
népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet
melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is.
Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború,
majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert
a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő
tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan,
szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi
élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi
bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a
saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete
párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről
a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan
csalatkoznia kell..."
Ez a negyedik Ulickaja könyv volt már, amit olvastam és
tetszett, de nem ez lesz a kedvenc könyvem az írónőtől.
Olvastam: 2009. március
Tovább »
Fülszöveg: "Coraline családjának új lakásában
huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és
csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal,
amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy
másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más? Eleinte a másik
lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható
angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei
mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt
Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy
velük maradjon, Legyen az Ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és
többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más
gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell
vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket,
a szüleit és saját, normális életét"
Először is csupa jó dolgot olvastam erről a könyvről és nem is
csalódtam. Együltömben végeztem vele. Olvastatta magát, izgultam
kicsit, jó volt. Szerencsére nem veszett el az ijesztgetés
részleteiben, mert azt már nem szeretem.
Az is közrejátszott, hogy végre be akartam fejezni egy könyvet,
mert van 8 másik amibe belekezdtem, de egyiknek se jutok a végére,
sőt még eggyel szemezgetek, hogy belekezdek. Itt a lista is és
egyszer majd lesz belőlük poszt is, ha minden jól megy:
Ulickaja: Szonyecska, Joanne Harris: Partvidékiek, Valerie
Tasso: A szex antikézikönyve, Karinthy Frigyes: Egy nőt szeretni,
Neil Gaiman: Csillagpor, Szabó: Gyorsolvasás - Hatékony olvasás,
Hawkins: Az idő rövid története, Kertséz Imre: A nyomkereső és a 9.
lehet Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen
Olvastam: 2009. március
Tovább »
Fülszöveg: "Valahol valamikor egy tízmilliós országban
egyik napról a másikra beszünteti tevékenységét a halál. Kaszáját a
falnak támasztja, pihen, nem törődik vele, hogy miatta előbb-utóbb
haldoklók százai fognak kilátástalan agóniában vegetálni. Az
élőhalottak ellátása rengeteg időbe, pénzbe és türelembe kerül.
Hozzátartozóik kétségbeesett cselekedetre szánják el magukat:
külföldre viszik a szerencsétlen családtagot, mert az országhatáron
kívül nincs halálszünet. Csakhogy a kegyeleti turizmus diplomáciai
bonyodalmakkal jár, és etikai kérdéseket is fölvet. Különösen az
után, hogy a "mapphia" is fantáziát lát az utaztatásban...
Fél év elteltével minden visszazökken a normális kerékvágásba, csak
a módszer változik: már nem az ócska, rozsdás kaszájával öl a
halál, és nem is bejelentés nélkül ragadja el, akit kiszemelt
magának, hanem levelet küld áldozatainak. Kékeslila - hullaszín -
borítékban. Egy héttel a vég előtt figyelmezteti őket, hogy itt az
idő, végrendelkezzenek, búcsúzkodjanak. Bocsássanak meg és kérjenek
bocsánatot. Készüljenek fel a megváltoztathatatlanra. Mennyivel
inkább illik ez a nőnemű halálhoz, mint a kasza! Mennyivel
elegánsabb, tapintatosabb, nőiesebb! A már-már idillien morbid
ügymenet mégsem tökéletes, egy levél, egy férfi áldozatnak küldött
értesítő ugyanis minduntalan visszamegy a feladónak..."
Tetszett. Érdekes gondolatmenet volt, mi történhetne. A könyv
második fele is jó ami már magára a halálra koncentrál. A Vakságot
ajándékba vettem meg a családban, azt majd kölcsönkérem
elolvasni.
Olvastam: 2009. február
Tovább »
Fülszöveg: ""Erasztománok" - így nevezik Borisz
Akunyin megszállott olvasóit Oroszországban, s valóban van valami
erotikus élvezet ezeknek a különös s ugyanakkor tüntetően régimódi
bűnügyi regényeknek az olvasásában. Eraszt Fandorin, Akunyin
könyveinek nyomozója a XIX. század második felében egymás után
göngyölíti fel a különféle bűnügyeket - jelen esetben, a sorozat
indító darabjában egy nemzetközi összeesküvést -, s közben az
olvasó is kedvére nyomozhat. Egyrészt, mint minden derék klasszikus
krimiben, igyekezhet a csavaros eszű nyomozót megelőzve megfejteni
a rejtélyt s megtalálni a bűnöst, másrészt rábukkanhat a klasszikus
orosz - és nem csak orosz - irodalom alakjaira, jeleneteire. "ha
Akunyin nem lenne, ki kellene találni" - írta egy orosz újság, arra
utalva, hogy a Fandorin-sorozatával ő teremtette meg az
intellektuálisan és nyelvileg igényes orosz tömegirodalmat, miután
a közönség jó része beleunt a silány maffiaregények sokaságába.
Megjelent tehát egy olyan író, akit az oroszok nyugodtan Agatha
Christie és Sir Arthur Conan Doyle mellé állíthatnak, s aki
ugyanakkor hamísítatlanul orosz - műveiben Dosztojevszkij,
Turgenyev, Leszkov, Bulgakov és más klasszikusok alakjait,
történeteit, ízeit keveri össze egy kellemesen pikáns új eleggyé.
Az Azazel elején Eraszt Fandorin a moszkvai rendőr-főkapitányság
tejfölösszájú írnoka, akit egy furcsa öngyilkossági ügy nem hagy
nyugodni - igaz, hogy holmi nihilisták naponta ölik meg magukat, de
itt a részletek sehogy sem stimmelnek. A szálak először egy démoni
szépségű nőhöz vezetnek, aki az ifjú egyetemistát ravaszul rávette
az öngyilkosságra, majd pedig... nos, a többit már nem illik
elárulni. Hagyjuk, hadd bogozza ki a rejtélyt az ifjú Eraszt
Fandorin, aki ezenközben élete nagy szerelmét is megtalálja..."
Nem volt rossz, de annyira nem tetszett, hogy a többi Fandorin
könyvet is el akarjam olvasni.
Olvastam: 2009. január
Tovább »
Alcím: Egy olykor elkeseredett, de örök optimista
olvasó naplója
Fülszöveg: "Nick Hornby huszonnyolc hónapon át írt egy rovatot egy
amerikai irodalmi folyóiratba, a Believer-be arról, „amit éppen
olvasott". Most, kötetbe gyűjtve, egy könyvrajongó, sőt könyvimádó
vallomásaiként tárulnak elénk ezek a cikkek. „Nos hát, ez itt az
olvasás mikéntjéről, mikorjáról, miértjéről és mivoltáról fog
szólni - arról, hogy ha az olvasás jól megy, akkor egyik könyv
vezet a másikhoz, az meg a következőhöz, téma és jelentés
összefüggés-láncolataként; és hogy amikor nem megy jól, amikor egy
könyv nem ránt vagy nem tapaszt magához, amikor az ember hangulata
meg a könyv hangulata hadilábon áll egymással, akkor jószerivel
bármihez több kedve van, mint hogy nekiugorjon a következő
bekezdésnek, pláne hogy tizedszer olvassa újra az előzőt." így
kerül egymás mellé a David Copperfield („Jó, igaz, illett volna
ismernem a David Copperfield-el, és ezért megérdemlem a
büntetést"), Flaubert és Csehov levelei, a művelt barátai által
ajánlott írók, akiktől nem éppen gyalogol bele a lámpaoszlopba, ha
az utcán olvassa őket, 600 oldalas („Az isten szerelmére!")
irodalmi életrajzok - de képregények, sikerkönyvek, kezdő írók első
kötetei, sportemberek biográfiái és versek is. Hornbynak
mindegyikről van egy (vagy több!) vicces - vagy éppenséggel méltató
- mondata, csak egyvalamit nem állhat: az üres nagyképűséget, a
lekezelő szakmai gőgöt, magyarán a tisztességtelenséget. Egy
professzionális olvasó életét követhetjük nyomon több mint két éven
át, aki annak ellenére választotta ezt a pályát, hogy babakocsi áll
az előszobájában, szezonbérlete van az Arsenal-stadionba, és
ígéretes rockegyüttes ad koncertet a helyi kocsmában."
Nagyon jó olvasmány volt. Volt benne pár könyv, amit én is
olvastam, jópár, amit szívesen elolvasnék. Azt is nagyon jól értem
amikor arról ír, hogy miként vezet egyik könyv a másikhoz.
Olvastam: 2008. december - 2009. január
Tovább »
Arról szól, ami a címe, Janikovszky Éva
összegyűjtött írásai, amiket elsősorban felnőtteknek írt. Négy
fejezetre van osztva keletkezési időpont alapján csoportosítva:
Félmúlt (A hetvenes évekből), Útról való (A nyolcvanas évekből),
Csupa móka, kacagás (A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója),
Levonulóban (A kilencvenes évekből). Jó volt olvasni őket.
Olvastam: 2008. december
Tovább »
Alcím: Az olvasó nők a festészetben és a
fotóművészetben.
A könyvben össze van gyűjtve számos festmény és néhány fénykép, és
természetesen mindegyiken nők olvasnak. A képekhez fűzött rövid
írások nem mindig tetszettek, de maga a könyv nagyon is.
Nagyon szeretném a kezembe venni még André Kertész: On Reading
című könyvét is. Belőle képek
itt láthatók.
Olvastam: 2008. december
Tovább »