Könyvespolc

Szeretek olvasni.

Most olvasom



Archívum

Blogroll

Olvasónapló - Lobo
Isolde olvasónaplója
AnTalk könyvespolca
Amadea blogja
Cs.P. egy könyvmoly
Olvasónapló - SPG
Könyvmolyoló
Keményfedél
Könyvmolyok
Könyvesblog
Mit olvas az utca embere?
Annamarie írkál
Bridge olvas
Olvasás, kukacoskodás
Murci blogja
Könyvtáros testvér
Könyvek az életébõl
Marcipánördög olvasmányai
Lizveta - Könyvek

Classical Bookworm
A Work in Progress
Kimbooktu
So Many Books

The Sartorialist
Szalonnacukor

2009

L.M. Montgomery: Anne válaszúton
Shaffer, Barrows: The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society
L.M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Stefan Klein: Az idő titkos lüktetése
Barry Schwartz: A választás paradoxona
Rebecca Eckler: Felcsináltak!
Sinéad Moriarty: Babablues
Judith Uyterlinde: Peteérés
Alice Munro: Szeret, nem szeret...
Jasper Fforde: A Jane Eyre eset
Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége
Rosamunde Pilcher: Ház a tengerparton
Capparell-Morrell: A Shackleton-modell
Mick Jackson: A vakondherceg
Bartos Erika: Bogyó és Babóca
Szabó Magda: Az őz
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Neil Gaiman: Coraline
José Saramago: Halálszünet
Borisz Akunyin: Azazel
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

2008

Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam
Stefan Bollmann: Az olvasó nők veszélyesek
Szabó Magda: Pilátus
Szabó Magda: Freskó
Gyáni Gábor: Hétköznapi élet Horthy Miklós korában
E.L. Doctorow: Regénykék az édeni Amerikából
Henry Miller: Szexus
Aldous Huxley: Szép új világ
Lawrence Block: Betörõ a szekrényben
Truman Capote: Álom luxuskivitelben
L.M. Montgomery: Anne otthonra talál
John Sparks: A nemek harca az állatvilágban
George Orwell: 1984
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Robert Spector: amazon.com
Virginia Woolf: Egy jó házból való angol úrilány - Önéletrajzi írások
Julio Cortázar: Bestárium
Theodor Fontane: Porosz esküvõ
Doris Lessing: A fû dalol
Terry Pratchett: Sofõrök
India Knight: Miért nem tudok bepasizni?
Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója
Alexander McCall Smith: Álom Angus
J.K. Rowling: Harry Potter és a halál ereklyéi
J.K. Rowling: Harry Potter és a félvér herceg
Paul Auster: Mr. Vertigo
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák, Fahrenheit 451
Michael Cunningham: Otthon a világ végén
Karinthy Ferenc: Magyar történet
Ray Bradbury: Az öröm masinériái
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

2007

Iain M. Banks: Holtpont
Varró Dániel: Szívdesszert
Anna Gavalda: Szeretném, ha valahol valaki várna rám
Sue Miller: Inventing the Abbotts and Other Stories
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja
Paul Auster: New York trilógia
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyõje
Mark Twain: Megszelídítem a kerékpárt
Ellis Peters: Az eltévedt holttest
Jane Austen: Meggyõzõ érvek
Truman Capote: Hidegvérrel
Szabó Magda: Katalin utca
Gabriel García Marquez: Száz év magány
P.D. James: Cover Her Face
Gerald Durrell: A halak jelleme
Kurt Vonnegut: Börleszk
Janet Evanovich: One for the Money
Karinthy Frigyes: Utazás Faremidoba / Capillária
Dan Greenburg-Marcia Jacobs: Hogyan legyünk boldogtalanok
Nicholas A. Basbanes: Every Book Its Reader
Janikovszky Éva: Az úgy volt...
Rosamunde Pilcher: Elmúlt a nyár
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok
Tim Farrington: The Monk Downstairs
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
E.M. Forster: Szoba kilátással
Janikovszky Éva: Jó nekem!
Janikovszky Éva: Ha én felnõtt volnék
J.M. Coetzee: A semmi szívében
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
George Mikes: Papucsban
Anna Gavalda: Szerettem õt
Magyar írók novellái a könyvrõl: A könyvember
Erich Kästner: A két Lotti
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája
J.D. Salinger: Zabhegyezõ
Matthew Pearl: The Dante Club
David Mitchell: Szellemírók
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket
George Mikes: Tsi-Tsa és Tsai
Ray Bradbury: Dandelion Wine
P.G. Wodehouse: Rengeteg pénz

2006

Virginia Woolf: A pille halála
J.M. Coetzee: Foe
Daniel Defoe: Robinson
Jean Rhys: Széles Sargasso-tenger
J.M. Coetzee: Michael K élete és kora
Lee Goldberg: Mr. Monk és a tûzoltók
Ian M. Banks: Fegyver a kézben
George Orwell: Állatfarm
Linda Taylor: Nevetõ harmadik
Virginia Woolf: Flush
Virginia Woolf: Saját szoba
Jane Austen: Pride and Prejudice
Elizabeth Berg: The Year of Pleasures
Anne Fadiman: Ex Libris – Confessions of a Common Reader
Brambilla, Maria - Feriolo, Eliana: Európa legszebb kertjei
Fráter Erzsébet - Kósa Géza: Szép magyar kertek
Pósfai György: Magyarország legnagyobb fái – Dendrománia
J.K. Rowling: Harry Potter és a félvér herceg
J.K. Rowling: Harry Potter és a Fõnix rendje
J.K. Rowling: Harry Potter és a tûz serlege
J.K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
J.K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája
J.K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Karen Jay Fowler: The Jane Austen Book Club
Kate Fox: Watching the English – The Hidden Rules of English Behaviour

2005

Karczag Judit: Iskolakerülõ - Egy pszichológus vallomásai
Steven Saylor: Venus kezében
Ljudmilja Ulickaja: Kukockij esetei
Iain M. Banks: Emlékezz Phlebasra
Mary Lawson: Varjak tava
Philip K. Dick: Valis
Philip K. Dick: Ubik
Philip K. Dick: Kizökkent az idõ
Lynne Truss: Eats, Shoots and Leaves
Donald James: Monstrum
David Attenborough: Élet egyenes adásban
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Paulo Coelho: Az alkimista
Peter Mayle: Örökké Provence
Peter Mayle: Egy év Provence-ban
Laurell K. Hamilton: Gyilkos tánc
Steven Saylor: Catilina rejtélye
Alexander McCall Smith: Az elsõ nõi detektíviroda
Carlos Fuentes: Laura Diaz évrõl évre
Audrey Niffenegger: Az idõutazó felesége
Philip K. Dick: Figyel az ég
Jenny Colgan: Amanda esküvõje
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Alberto Manguel: Az olvasás története – újra
Szabó Magda: Az ajtó
Jane Austen: Büszkeség és balítélet – újra
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Erich Kästner: Három ember a hóban
André Kostolany: Kedvenc történeteim a pénzrõl
Umberto Eco: A rózsa neve
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

2004

Ljudmilja Ulickaja: Életmûvésznõk
Ljudmilja Ulickaja: Médea és gyermekei
Lawrence Block: The Burgler in the Rye
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Jake Needham: A nagy mangó
Philip K. Dick: Ember a fellegvárban
Steven Saylor: A végzet fegyvere
Steven Saylor: Római vér
Monaldi-Sorti: Imprimatur
David Leavitt: Arkansas
Iain M. Banks: Sötét háttér elõtt
Iain M. Banks: A játékmester
Laurell K. Hamilton: Véres csontok
Laurell K. Hamilton: Telihold kávézó
Laurell K. Hamilton: A kárhozottak cirkusza
Laurell K. Hamilton: A nevetõ holttest
Laurell K. Hamilton: Bûnös Vágyak
J.M. Coetzee: A barbárokra várva
Szabó Magda: Für Elise


Blogom címkéi




http://rss.konyvespolc.blogter.hu/

L.M. Montgomery: Anne válaszúton

L.M. MontgomeryFülszöveg: Az Anne válaszúton a népszerű Anne-sorozat legújabb, sorrendben harmadik kötete az Edward-szigeti falucskába, Avonlea-be egykor árvaként érkező, különleges érzékenységű és különlegesen fejlett beszédkészségű kislányból időközben ifjú hölggyé változott Anne sorsát követi tovább, immár egyetemi évei során. Hallatlanul érdekes a századforduló Kanadájának egyetemi világa is, főleg,hogy akkoriban kezdett elterjedni a női hallgatók képzése. A regény azonban a diákélet színes, eseménydús leírása mellett Anne érzelmi életének bonyodalmait tárja föl. A vörös hajú, kivételesen formás orrú kamaszlány ugyancsak csinos hajadon lett. Az egyetemen nemcsak arra készül fel, milyen munkát fog végezni a későbbiekben, hanem egész életére kiható elhatározások előtt áll. Hogyan alakul Anne kapcsolata a hűséges gyerekkori baráttal, a szerelmesen és kitartóan várakozó Gilbert Blythe-tal? Vagy feledve őt, az egyetemista lányok bálványához, a dúsgazdag, ám üresfejű fiatalemberhez megy feleségül? Anne válaszúton áll: a felnőttlét első komoly döntéseit kell meghoznia. Az egyetemista Anne természetesen megőrzi jellemének tisztaságát, derűjét, és természetesen ezúttal is sorozatosan bonyodalmakat kever merő jó szándékból, segíteni akarásból. És valóban: a szándék minden átmeneti nehézség ellenére valósággá válik, ha olyan lány veszi kezébe az ügyeket, mint Anne Shirley."

Jó volt, kicsit lassan haladtam vele az elején, de aztán ma gyorsan végeztem a könyv második felével. Na még egy fejezet, na még egy és már vége is volt. Vannak még további köteteim, azok már angolul, de majd valamikor később veszem elő őket.

Eredeti címe: Anne of the Island

Olvastam: 2009. november

Tovább »

Mary Anne Shaffer, Annie Barrows: The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society

Shaffer, BarrowsEz egy levélregény, először kicsit furcsa volt olvasni, de hamar hozzá lehet szokni ehhez a formához is. A II. világháború után Juliet Ashton témát keres egy könyvhöz és egy véletlen folytán megismerkedik a Guernsey-i Irodalmi Társaság egy, majd számos tagjával, először levélben azután személyesen is. A fő motívum a sziget német megszállása alatti élet és természetesen jópár könyv is szóba kerül és noha kényszerből alakult a társaság, de mégis segített a tagoknak. Tetszett, az első fele, amikor Juliet még nem volt a szigeten kicsit jobban.

Guernsey-ről csak azért nem itt hallottam először, mert az idén szállítani kellett a cégnek oda is és országkódot kellett keresni hozzá és akkor utánaolvastunk kicsit. A Csatorna-szigetek tagja és ez a könyv biztosan jót tett a turizmusának.

Ez volt az első Kindle-n olvasott könyvem. Jó olvasni, mert nem fárasztja a szemet úgy mint a monitor. Az is jó, hogy úgyanúgy lehet mondjuk az ágyban is olvasni, mint egy könyvet és ugyanúgy bele lehet feledkezni. Nem helyettesíti az igazi könyvek lapozgatását, de nagyon jó kiegészítő.

Olvastam: 2009. október-november

Tovább »

L.M. Montgomery: Anne az élet iskolájában

MontgomeryFülszöveg: "Anne Shirley, ez a vörös - bár barátnői szerint gesztenyebarna - hajú, talpraesett és élénk képzelőerővel megáldott kislány, akinek viszontagságos és mulatságos kalandokban bővelkedő gyerekkoráról az Anne otthonra talál című regény számolt be immár magas, karcsú tizenhat és fél éves ifjú hölgy: kijárta a főiskolát, és visszatért Avonlea-be, a jó öreg Marilla mellé. De a visszatérés egyben új kezdet is, Anne kilép az élet iskolájába, hiszen dolgozni kezd: tanítónő a helyi iskolában. Persze az élet folyton pezseg körülötte: régi barátai mellé újakat szerez, idősebbeket és fiatalabbakat. Meglágyítja az új szomszéd, a mogorva agglegény hírében álló Mr. Harrison szívét, akinek idővel nemcsak mogorvasága, de agglegénysége is álcának bizonyul. Levendula kisasszony személyében pedig igazi rokon lélekre talál, arról nem is beszélve, hogy a véletlen úgy hozza, a kisasszony révén olyan szerelmi románc tanúja lehet, ami még az ő képzeletének tág terében is ritkaság. Anne azonban nem volna méltó az Anne Shirley névre, ha nem kerülne időről időre kisebb-nagyobb kalamajkákba, igaz mindig merő jó szándéktól vezéreltetve. De bármi baleset érje. Anne rendíthetetlenül szépnek látja a világot, és talán épp ezért őkörülötte azzá is válik. A felnőttkor küszöbén álló fiatal lány megható ügybuzgalommal igyekszik visszaadni mindezt a szeretetet, amit ő kapott valaha, kis tanítványainak és az ikreknek, akiket Marilla vett házába rokoni kötelességérzetből, de ezen Mrs. Rachel Lynde már meg sem lepődik..."

Jó ezeket a könyveket olvasni. Ez a könyv is már tizenéve állt a polcomon, mert megvettem jó régen, de aztán nem olvastam el. Most szépen lassan ezek is sorrakerülnek. Következik az Anne válaszúton.

Eredeti cím: Anne of Avonlea

Olvastam: 2009. október

Tovább »

Stefan Klein: Az idő titkos lüktetése

Stefan KleinFülszöveg: "Mi is az idő tulajdonképpen? Hogyan érzékeljük? Hogy viszonyulunk hozzá?

Einstein volt az, aki felismerte, hogy az idő relatív. Az agykutatók mostanra tökéletesítették az einsteini forradalmat: felfedezték, hogy létezik az úgynevezett belső idő.
Stefan Klein különleges utazásra repít bennünket saját tudatunk világában. Az idő érzékelése ugyanis az emberi elme egyik legcsodálatosabb teljesítménye. Szinte minden agyfunkció közrehat - fizikai érzetek és érzékelés, érzések és tudat, emlékek és az a képesség, hogy terveket kovácsolhatunk a jövővel kapcsolatban. Mindenkori kultúránk is befolyásolja, hogy miként éljük meg az órák és percek múlását. A szerző rávilágít arra, hogyan tudjuk figyelmesebben észlelni és jobban kihasználni az időt. A külső körülmények ugyanis korántsem annyira meghatározóak időérzékelésünk szempontjából, mint gondolnánk, időérzékünket pedig könnyebben meg tudjuk változtatni, mint bármilyen más folyamatot, amely agyunkban játszódik. Életünk filmje fejünkben keletkezik, és mi magunk rendezzük.

Stefan Klein, a német sikerkönyvíró elárulja nekünk, hogyan tanulhatjuk meg, hogy ne csak észleljük az életünket alkotó pillanatokat, hanem élvezzük is."

Jó volt, tetszett, hamar végeztem vele. Nagyon sok érdekes dolog volt benne az idő érzékeléséről. Sajnos bosszantó betűhibák (fogság helyett fokság) meg itt-ott lemaradó utolsó betűk rontottak az élményen.

Olvastam: 2009. október

Tovább »

Barry Schwartz: A választás paradoxona

A választás paradoxonaFülszöveg: "Miért fordítunk egyre több időt vásárlásra? Miért okoz gondot a sok választási lehetőség?

Ha farmert szeretnénk vásárolni, ma már különböző színű és szabású nadrágok közül választhatunk. Ha samponra van szükségünk, körülbelül több mint száz fajta közül választhatunk. A választás mindig pszichés teher és felelősség is. A számtalan választási lehetőség közepette sokszor túl sokat foglalkozunk azzal, hogy „mi lett volna ha˝, ezáltal az esetleges kimaradt lehetőségekre gondolva csökken a megelégedettségünk.
A szerző arra ösztönöz, hogy ne csak passzív kiválasztók legyünk, hanem hozzunk létre új lehetőségeket.
A könyv jó néhány technikát is bemutat választásaink kordában tartására, a boldogságunk növelésére.
Közgazdászok szerint ha több választási lehetőséget kínálnak fel a vevőknek, az nagyobb és élénkebb versenyhez fog vezetni, mely által termelékenyebbek és hatékonyabbak leszünk. Barry Schwartz briliánsan mutatja be könyvében, hogy ez nem teljesen igaz, hiszen csak egy bizonyos pontig növekszik a hatékonyság és a fogyasztói jólét. Praktikus tanácsokkal lát el bennünket a választásaink kordában tartására, hogy azok több megelégedéssel szolgáljanak. Számos kutatással támasztja alá az emberi döntéshozatal folyamatát, mint például azt, hogyan választunk iskolát, párt vagy orvost. Végezetül emlékeztet minket arra, hogy mi hoz igazi boldogságot az emberi életbe."

Összességében nagyon tetszett a könyv, az elején lassan indult és kissé szájbarágósnak is tűnt, de aztán kimondottan érdekessé vált. Különösen tetszett a Döntés és választás című fejezet és utána is rengeteg érdekes kísérlet leírásával és egyéb példával szemléltette a mondandóját. Volt olvasás közben néhány "Nahát, tényleg így van!" pillanat.

A könyvet a Lexecon kiadótól kaptam, de a cím saját választás a kínáltukból.

Olvastam: 2009. szeptember-október

Tovább »

Sinéad Moriarty: Babablues

Moriarty: BababluesFülszöveg: "Azt mondják, egy nő két dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Emma az előbbin dolgozik. Úgy érzi, lelkileg megérett az anyaságra, és férje, a jóképű rögbiedző is örülne neki. Azt hitte, egyszerű lesz, csak akarniuk kell. Annak az undok sógornőjének is van már egy kisfia, sőt megint terhes, és ikrei lesznek! Neki mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a dorbézolásnak és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet után. A jóga meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem megy, segít a modern orvostudomány: annyiféle vizsgálatot és kezelést kitaláltak már. De ezekről is csak az derül ki, hogy válogatott kínzások. Emma szerencsére mindvégig egészséges humorral viseli a megpróbáltatásokat, de mielőtt a hormonkezeléstől és a szorongástól végképp megőrülne, valamint környezetét is halálra gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával. Mi ebből a tanulság? Ahogy egy harmincas szingli lánytól nem illik megkérdezni, mikor megy már végre férjhez, egy harmincas feleséget sem tanácsos faggatni, mikor szánja végre rá magát a gyerekvállalásra. Ha magától nem mondja, mennyire szeretne már anya lenni, nagy valószínűséggel elkeseredetten próbálkoznak, csak nem olyan egyszerű az."

Ez kimondottan szórakoztató volt. Természetesen itt is eléggé mániássá vált a főszereplő, de viszonylag érthető a dolog. Sajnálom, hogy nem vettem meg 700 Ft-os akciós áron a sorozat másik két könyvét.

Olvastam: 2009. szeptember

Tovább »

Judith Uyterlinde: Peteérés

UyterlindeFülszöveg: "Amikor Judith és Paul egymásba szeretnek és eldöntik, hogy csakis együtt tudják elképzelni közös életüket, a nő "tisztességtelen ajánlatot" tesz a férfinak: "Paul, csináljunk gyereket!" Ekkor még egyikük sem sejti, hogy ez a vidám felszólítás a tragikus események micsoda lavináját zúdítja a nyakukba. Judith hamarosan teherbe esik ugyan, de három hónap múlva elvetél, és a következő terhességét sem tudja kihordani. Orvosi vizsgálatok sora következik, majd a jól bevált módszerek: hőmérőzés, a peteérés diktálta szeretkezések, műtétek, petesejtbeültetések - minden eredmény nélkül. Judith legszívesebben már kiragasztaná a postaládájára: Gyermekáldásról örvendező lapokat nem kérek!, és sóvár szemekkel figyeli legjobb barátnői gömbölyödő pocakját, miközben előle már a testvérei is igyekeznek eltitkolni, ha éppen teherbe estek. A nő megpróbálja élni laza, pörgős életét, de a gyász és az újra meg újra feltámadó remény hullámvasútján igencsak nehéz megőriznie a józan eszét és jó kedélyét. Judith Uyterlinde páratlanul humorosan és könnyed kézzel írja meg saját történetét. Miközben sikertelen kísérleteit, kiborulásait, ismerősei tipikusnak mondható reakcióit ismerteti, hihetetlenül pontos képet ad egy olyan problémáról, amellyel - ha talán kevésbé súlyos formában is - minden negyedik, gyermekére vágyó párnak szembe kell néznie."

Hát a fülszövegben emlegetett "páratlan humor" eléggé hiányzott és a jó kedélyét sem sikerült megőriznie. Csak nagyon akciósan érte meg a vétel.

Olvastam: 2009. szeptember

Tovább »

Alice Munro: Szeret, nem szeret...

Munro Fülszöveg: "Kilenc nő, kilenc sors, kilenc történet. Tárgyuk a szerelem, a szenvedély, a siker, a kudarc, a reménység, a bűntudat és a halál. Az egyik nő férjhez megy, a másik a rákkal küzd, a harmadik elárulja a nagynénjét, a negyedik eltemeti a férjét, az ötödik rátalál egy régi barátra, a hatodik meglátogatja unokahúgát, a hetedik hagyja, hogy elcsábítsák, a nyolcadik elutazik féltestvéréhez, a kilencedik idősek otthonába kerül. Mindegyik történet az emberek közötti hamis hangokat tárja fel, az érzelmi bonyodalmakat, a furcsa, nemegyszer komikus vágyakat és a kitörési kísérleteket.
A látszólag hétköznapi, ártalmatlan történetek egy életre rabul ejtik olvasóit - de ennél szebb rabságot senki sem kívánhatna magának."

Még a Jane Eyre eset előtt elkezdtem olvasni és már nem is volt sok hátra belőle, de aztán utazáshoz túl nagy volt és így elhúzodott kicsit a befejezése. Nem mindegyik novella tetszett egyformán, a legjobban talán a legelső (Szeret, nem szeret...) ill. a Vigasz című tetszett. Fogok még Alice Munro-tól olvasni. Maga a könyv is olyan volt, amit jó olvasni.

Eredeti cím: Hateship, Friendship, Courtship, Loveship, Marriage

Olvastam: 2009. augusztus

Tovább »

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

FfordeFülszöveg: "Isten hozta a Nyájas Olvasót egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliában, ahol mindennapos az időutazás, kihalt állafajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással. Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Bronte nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t..."

Ez a könyv nagyon jól elszórakoztatott. Tetszett az irodalmi (fandom) világ. Az egyik legjobb rész az volt, amikor Swindonban az egyik színházban semmi mást nem játszanak csak a III. Richardot és azok is Rocky Horror Picture Show-szerű interaktív előadások. Azt láttam, hogy angolul már megjelentek további Thursday Next regények is, szívesen olvasnék még erről a világról.

Olvastam: 2009. augusztus

Tovább »

Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége

ClarkeFülszöveg: "A világ nagyvárosai fölött hatalmas űrhajók jelennek meg, és ezzel új korszak veszi kezdetét az emberiség számára. A mind társadalmi, mind technikai szempontból magasabbrendű idegenek békét és jólétet ígérnek a földlakóknak, ám bizonyos korlátokat is szabnak a fejlődésnek. Jóindulatuk és segítőkészségük azonban talán csak álca, máskülönben miért kerülnék a személyes kapcsolatot az emberekkel? Vajon milyen súlyos titkot rejtegetnek"

A KönyvesBlog-on olvastam a könyvről és már úgyis régen olvastam sci-fi-t, úgyhogy ez lett a következő olvasmányom. Tetszett, szeretem a jó sci-fit.

Olvastam: 2009. július

Tovább »

Rosamunde Pilcher: Ház a tengerparton

PilcherFülszöveg: "Rosamunde Pilcher ezúttal nem Skóciába kalauzolja el olvasóit, hanem Anglia egy csodaszép, kevéssé ismert tájára - Cornwallba, a "világ végére", ahol türkizkékkel csíkozott a sötétlila tenger, rózsásan aranylik a búza, smaragdzöld a pázsit, és a rekettye sárga szirmai úgy kavarognak a hűs tengeri szélben, akár a konfetti...
Ebben a csodás természeti környezetben ismerkedik meg Virginia, a londoni kislány Eustace-szel, a daliás gazdával, de kettejük líraian kezdődő románcát megszakítják a körülmények: a társadalmi különbség meg egy csomó félreértés. Tíz év telik el, mire a véletlen megint összehozza kettejüket - de vajon sikerül-e áthidalniuk azt a szakadékot, amelyet az eltelt idő is tovább szélesített?
Rosamunde Pilcher ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak: romantikus meseszövés, káprázatos tájleírások, plasztikus jellemek teszik feledhetetlenné ezt a megkapó történetet."

Rövid kis regény, nem túl bonyolult cselekménnyel. A tájleírások tetszettek, a júliusi tengerparti környezetet, hangulatot nagyon jól el tudtam képzelni. Megfelelt most könnyű, kis olvasmánynak.

Olvastam: 2009. július

Tovább »

Capparell-Morrell: A Shackleton-modell

ShackletonAlcím: Déli-sarki expedíció, mint vezetéselmélet.

Fülszöveg: "Sir Ernest Shackletont a sikertelen 1914-es déli sarki felfedezőút vezetőjeként tartják számon, aki 27 társa életét mentette meg az elszenvedett hajótörés után. Shackletont a tettei példaképpé tették sok vezető és krízismenedzser számára. Elveit a mai napig alkalmazza, például az USA haditengerészetének titkára vagy az Apollo 13 parancsnoka. A szerzők tökéletesen használták fel a korabeli naplórészleteket, dokumentumokat, és a rendkívül tanulságos, izgalmas kalandokon át mutatják be az üzleti életben is remekül használható vezetési elveket"

Évekkel ezelőtt olvastam Anne Fadiman: Ex Libris című esszégyűjteményét, abban az egyik írás arról szól, hogy szinte mindenkinek van a könyvei között egy csapat olyan kötet, ami egyáltalán nem illik a többi közé mégis nagyon sokat elárul az illetőről. Anne Fadiman-nél ezek a könyvek az Északi- és a Déli-Sark felfedezőinek életéről, expedícióiról szólnak. Olyan lelkesen írt a témáról, hogy engem is érdekelni kezdett. Különösen Amundsen and Scott, keresgettem is róluk könyvet, de sajnos már nem volt elérhető, azóta is várom, hogy antikváriumon keresztül megszerezzem.

Nemrégiben aztán belebotlottam ebbe a könyvbe és gyorsan neki is álltam az olvasásnak. Az eredeti történet jobban érdekelt, mint a tanulságok és a néhol erőltetett példák az üzleti világból. Ettől eltekintve viszont kimondottan érdekes volt a könyv, óriási teljesítmény volt, hogy mindenki túlélte a kétévnyi kalandot. Ha expedíciót indítanék biztosan olyan vezetőt keresnék, mint amilyen Shackleton volt, mégha sikertelen volt is az útja.

Fogok még antarktiszi expedíciókról olvasni.

Olvastam: 2009. július

Tovább »

Mick Jackson: A vakondherceg

Mick JacksonFülszöveg: "Egy Viktória korabeli brit herceg szerteágazó, tágas alagútrendszert építtet ki birtoka alatt, hogy észrevétlenül közlekedhessen kastélya és a környező települések közt. Csakhogy viselkedésében nem ez az egyetlen furcsaság: a magányos különcöt föld alatti kocsikázásai korántsem teszik boldoggá, valamint hatalmas vagyonának egyéb áldásai sem. Kerüli az embereket – vajon miért?
A herceg amúgy két közismert viktoriánus híresség, Hasfelmetsző Jack és az Elefántember kortársa. A történésekről és hátterükről elsősorban saját naplóbejegyzéseiből értesülünk. Hat téli hónapon át írja őket, közéjük időről-időre a mellékszereplők rövidebb elbeszélései illeszkednek. A beszámolók eleinte csupán egy rokonszenves, bár kissé bogaras öregember alakját idézik elénk, akinek napjaira mind sötétebb árnyak vetülnek. A törékeny egészségű nagyúr testi és lelki kínokkal küzd, egyre inkább úgy érzi: valamiféle súlyos baj sorvasztja.
A hol babonás, hol a tudomány legfrissebb vívmányai iránt érdeklődő hipochonder egyfolytában a világ dolgain rágódik. Érdeklődése középpontjába fokozatosan az emberi agy kerül: mi másért is lopna egy brit herceg koponyalékelő műszert egy klinikáról?"

Nagyon lassan haladtam a könyvvel, aztán közepe táján belelendültem. Furcsaságai ellenére szimpatikus volt a főszereplő, de a végén valahogy mégis hiányérzetem támadt a befejezéssel kapcsolatban, hogy ide még kellene valami levezetés.

Olvastam: 2009. május-június

Tovább »

Bartos Erika: Bogyó és Babóca

Bartos Két kis mese van a könyvben: A barátság, Szivárvány. Ajándékba vettem, de természetesen gyorsan el is olvastam, nem kellett hozzá túl sok idő. Aranyosak a rajzok.

Olvastam: 2009. június

Tovább »

Szabó Magda: Az őz

Szabó Magda: Az őz Fülszöveg: ""Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is.

Az őz megjelenése idején - 1959-ben - úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: ...míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.""

Szabó Magda könyveit mindig be tudom fejezni pár nap alatt. Mindig leköt a történet és sosem rakom félre, hogy majd egyszer befejezem, ellentétben sok más könyvvel mostanában.

Olvastam: 2009. május

Tovább »

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

UlickajaFülszöveg: "Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell..."

Ez a negyedik Ulickaja könyv volt már, amit olvastam és tetszett, de nem ez lesz a kedvenc könyvem az írónőtől. 

Olvastam: 2009. március

Tovább »

Neil Gaiman: Coraline

GaimanFülszöveg: "Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más? Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon, Legyen az Ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét"

Először is csupa jó dolgot olvastam erről a könyvről és nem is csalódtam. Együltömben végeztem vele. Olvastatta magát, izgultam kicsit, jó volt. Szerencsére nem veszett el az ijesztgetés részleteiben, mert azt már nem szeretem.

Az is közrejátszott, hogy végre be akartam fejezni egy könyvet, mert van 8 másik amibe belekezdtem, de egyiknek se jutok a végére, sőt még eggyel szemezgetek, hogy belekezdek. Itt a lista is és egyszer majd lesz belőlük poszt is, ha minden jól megy:

Ulickaja: Szonyecska, Joanne Harris: Partvidékiek, Valerie Tasso: A szex antikézikönyve, Karinthy Frigyes: Egy nőt szeretni, Neil Gaiman: Csillagpor, Szabó: Gyorsolvasás - Hatékony olvasás, Hawkins: Az idő rövid története, Kertséz Imre: A nyomkereső és a 9. lehet Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

Olvastam: 2009. március

Tovább »

José Saramago: Halálszünet

Fülszöveg: "Valahol valamikor egy tízmilliós országban egyik napról a másikra beszünteti tevékenységét a halál. Kaszáját a falnak támasztja, pihen, nem törődik vele, hogy miatta előbb-utóbb haldoklók százai fognak kilátástalan agóniában vegetálni. Az élőhalottak ellátása rengeteg időbe, pénzbe és türelembe kerül. Hozzátartozóik kétségbeesett cselekedetre szánják el magukat: külföldre viszik a szerencsétlen családtagot, mert az országhatáron kívül nincs halálszünet. Csakhogy a kegyeleti turizmus diplomáciai bonyodalmakkal jár, és etikai kérdéseket is fölvet. Különösen az után, hogy a "mapphia" is fantáziát lát az utaztatásban...
Fél év elteltével minden visszazökken a normális kerékvágásba, csak a módszer változik: már nem az ócska, rozsdás kaszájával öl a halál, és nem is bejelentés nélkül ragadja el, akit kiszemelt magának, hanem levelet küld áldozatainak. Kékeslila - hullaszín - borítékban. Egy héttel a vég előtt figyelmezteti őket, hogy itt az idő, végrendelkezzenek, búcsúzkodjanak. Bocsássanak meg és kérjenek bocsánatot. Készüljenek fel a megváltoztathatatlanra. Mennyivel inkább illik ez a nőnemű halálhoz, mint a kasza! Mennyivel elegánsabb, tapintatosabb, nőiesebb! A már-már idillien morbid ügymenet mégsem tökéletes, egy levél, egy férfi áldozatnak küldött értesítő ugyanis minduntalan visszamegy a feladónak..."

Tetszett. Érdekes gondolatmenet volt, mi történhetne. A könyv második fele is jó ami már magára a halálra koncentrál. A Vakságot ajándékba vettem meg a családban, azt majd kölcsönkérem elolvasni.

Olvastam: 2009. február

Tovább »

Borisz Akunyin: Azazel

AkunyinFülszöveg: ""Erasztománok" - így nevezik Borisz Akunyin megszállott olvasóit Oroszországban, s valóban van valami erotikus élvezet ezeknek a különös s ugyanakkor tüntetően régimódi bűnügyi regényeknek az olvasásában. Eraszt Fandorin, Akunyin könyveinek nyomozója a XIX. század második felében egymás után göngyölíti fel a különféle bűnügyeket - jelen esetben, a sorozat indító darabjában egy nemzetközi összeesküvést -, s közben az olvasó is kedvére nyomozhat. Egyrészt, mint minden derék klasszikus krimiben, igyekezhet a csavaros eszű nyomozót megelőzve megfejteni a rejtélyt s megtalálni a bűnöst, másrészt rábukkanhat a klasszikus orosz - és nem csak orosz - irodalom alakjaira, jeleneteire. "ha Akunyin nem lenne, ki kellene találni" - írta egy orosz újság, arra utalva, hogy a Fandorin-sorozatával ő teremtette meg az intellektuálisan és nyelvileg igényes orosz tömegirodalmat, miután a közönség jó része beleunt a silány maffiaregények sokaságába. Megjelent tehát egy olyan író, akit az oroszok nyugodtan Agatha Christie és Sir Arthur Conan Doyle mellé állíthatnak, s aki ugyanakkor hamísítatlanul orosz - műveiben Dosztojevszkij, Turgenyev, Leszkov, Bulgakov és más klasszikusok alakjait, történeteit, ízeit keveri össze egy kellemesen pikáns új eleggyé. Az Azazel elején Eraszt Fandorin a moszkvai rendőr-főkapitányság tejfölösszájú írnoka, akit egy furcsa öngyilkossági ügy nem hagy nyugodni - igaz, hogy holmi nihilisták naponta ölik meg magukat, de itt a részletek sehogy sem stimmelnek. A szálak először egy démoni szépségű nőhöz vezetnek, aki az ifjú egyetemistát ravaszul rávette az öngyilkosságra, majd pedig... nos, a többit már nem illik elárulni. Hagyjuk, hadd bogozza ki a rejtélyt az ifjú Eraszt Fandorin, aki ezenközben élete nagy szerelmét is megtalálja..."

Nem volt rossz, de annyira nem tetszett, hogy a többi Fandorin könyvet is el akarjam olvasni.

Olvastam: 2009. január

Tovább »

Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa

HornbyAlcím: Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója
Fülszöveg: "Nick Hornby huszonnyolc hónapon át írt egy rovatot egy amerikai irodalmi folyóiratba, a Believer-be arról, „amit éppen olvasott". Most, kötetbe gyűjtve, egy könyvrajongó, sőt könyvimádó vallomásaiként tárulnak elénk ezek a cikkek. „Nos hát, ez itt az olvasás mikéntjéről, mikorjáról, miértjéről és mivoltáról fog szólni - arról, hogy ha az olvasás jól megy, akkor egyik könyv vezet a másikhoz, az meg a következőhöz, téma és jelentés összefüggés-láncolataként; és hogy amikor nem megy jól, amikor egy könyv nem ránt vagy nem tapaszt magához, amikor az ember hangulata meg a könyv hangulata hadilábon áll egymással, akkor jószerivel bármihez több kedve van, mint hogy nekiugorjon a következő bekezdésnek, pláne hogy tizedszer olvassa újra az előzőt." így kerül egymás mellé a David Copperfield („Jó, igaz, illett volna ismernem a David Copperfield-el, és ezért megérdemlem a büntetést"), Flaubert és Csehov levelei, a művelt barátai által ajánlott írók, akiktől nem éppen gyalogol bele a lámpaoszlopba, ha az utcán olvassa őket, 600 oldalas („Az isten szerelmére!") irodalmi életrajzok - de képregények, sikerkönyvek, kezdő írók első kötetei, sportemberek biográfiái és versek is. Hornbynak mindegyikről van egy (vagy több!) vicces - vagy éppenséggel méltató - mondata, csak egyvalamit nem állhat: az üres nagyképűséget, a lekezelő szakmai gőgöt, magyarán a tisztességtelenséget. Egy professzionális olvasó életét követhetjük nyomon több mint két éven át, aki annak ellenére választotta ezt a pályát, hogy babakocsi áll az előszobájában, szezonbérlete van az Arsenal-stadionba, és ígéretes rockegyüttes ad koncertet a helyi kocsmában."

Nagyon jó olvasmány volt. Volt benne pár könyv, amit én is olvastam, jópár, amit szívesen elolvasnék. Azt is nagyon jól értem amikor arról ír, hogy miként vezet egyik könyv a másikhoz.

Olvastam: 2008. december - 2009. január

Tovább »

Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam

Janikovszky Arról szól, ami a címe, Janikovszky Éva összegyűjtött írásai, amiket elsősorban felnőtteknek írt. Négy fejezetre van osztva keletkezési időpont alapján csoportosítva: Félmúlt (A hetvenes évekből), Útról való (A nyolcvanas évekből), Csupa móka, kacagás (A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója), Levonulóban (A kilencvenes évekből). Jó volt olvasni őket.

Olvastam: 2008. december

Tovább »

Stefan Bollmann: Az olvasó nők veszélyesek

Alcím: Az olvasó nők a festészetben és a fotóművészetben.
A könyvben össze van gyűjtve számos festmény és néhány fénykép, és természetesen mindegyiken nők olvasnak. A képekhez fűzött rövid írások nem mindig tetszettek, de maga a könyv nagyon is.

Nagyon szeretném a kezembe venni még André Kertész: On Reading című könyvét is. Belőle képek itt láthatók.

Olvastam: 2008. december

Tovább »

Szabó Magda: Pilátus

Fülszöveg Szabó Magdától: "Az üdvtörténet ismerete úgy hozzátartozott neveltetésemhez, mint mindkét ági családom mitológiája, hogyne lettem volna már gyermekként is tisztában azzal, mi miatt kell a világtörténelem előtt felelnie Judea hajdani procuratorának, Pilátusnak. Hamar rájöttem, hasonló helyzet a leghétköznapibb létben is kialakulhat, és jaj annak, aki felismeri, de nem vállalja az igazságot. Értékelésem indulata máig sem változott, míg ezt a regényt korrigáltam, szüntelen azt éreztem, ha ma írnám meg, nyilván nagyobb mesterségbeli tudással, érzékenyebb emberismerettel, de ugyanúgy elítélném Szőcs Izát, ahogy pályám első szakaszában tettem. Elmarasztalnám, mert bűnösnek érezném naiv szeretet hiányában - a szó itt azt jelenti: alázatos és feltétel nélküli -, mert fürdővárost ugyan mintaszerűt hozott létre, de rosszul diagnosztizálta saját szüleit, egyszer se volt kíváncsi apja hajdani szülőhelyére, nem fogta fel, hogy a Kapitány nevű nyúl nem csak egy háziállat, de az egész odalett múlt jelképe, az utolsó tanú valamire, ami nem lehet többé, és nem vette észre, hogy a szülői szeretet valutája csak a gyermeki szeretet valutájával egyenlíthető, ami nem váltható át sem öregek otthonára, sem luxuskörülmények közt biztosított magányélményre, szeretetre csak szeretet felelhet, s ha nem teszi, a gyermek karrierestül megbukott mint ember. Az én Pilátusom is megbukik, mert rossz a pénznem, amivel fizetne, mindennel ellátja az anyját, mégis gyilkosa lesz, mert fegyelmezett iparkodása már nem ismeri az egyszerű varázsszót, amivel az öregek élete meghosszabbítható, még a köteles hála is leróható szégyen és önmagunk feladása nélkül."

Természetesen nagyon jó volt, de nagyon szomorú is.

Olvastam: 2008. november-december (kissé elhúzódott)

Tovább »

Szabó Magda: Freskó

Szabó Joanne Harristől kezdtem olvasni a Partvidékieket, de nem kötött le, 50 oldal után sem voltam még benne a történetben, úgyhogy gondoltam ezt félreteszem egy időre és olvasok olyat, ami biztosan leköt. Ilyen szempontból Szabó Magda nekem biztos választás, mert még egyetlen könyvében sem csalódtam. Most sem.

Fülszöveg részlet: "A Freskó egyetlen nap története: Annuska, aki kezéből a festőművész ecsetjét kitépte a hatalom, aki dísztárgyak készítésével keresi a szülői házból való szökése után a kenyerét Pesten, anyja temetésére hosszú távollét után először látogat szülővárosába, s mikor ismét szembesül élete hajdani irányítóival és tanúival, zavart megrendüléssel éli át, senkinek nincs már hatalma felette, nem rettegni: szánni valók a családtagok, Tarba lakói, mindenki, aki egykor bántotta vagy akitől iszonyodott. Annuska úgy tér vissza a fővárosba, hogy nem visz magával mást, csak a szánakozást, a hajdani félelemmel együtt egész Tarba emlékként marad vissza a Pest felé futó gyorsvonaton."


Olvastam: 2008. november

Tovább »

Gyáni Gábor: Hétköznapi élet Horthy Miklós korában

Gyáni "A Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A Kádár-korszakot bemutató kötet után Gyáni Gábor történész könyve a Horthy-korral, a két világháború közötti időszak hétköznapjaival foglalkozik. A kiadvány az 1919-től 1945-ig tartó, mintegy 25 éves korszak köznapi életét tekinti át, színes képet adva ezen időszak munka- és életkörülményeiről, lakóhelyeiről, közlekedéséről, sajtóéletéről, családi körülményiről, divatjáról, testápolásáról, táplálkozásáról, bűnözéséről, kultúrájáról, ünnepeiről és sok egyéb témáról. A szöveget korabeli idézetek és nagyrészt eddig publikálatlan fotók gazdagítják."

Érdekes volt. A többi kötetet is szívesen átlapoznám.
Olvastam: 2008. október

Tovább »

Csodás magánkönyvtár

Én is szeretnék ilyen könyvtárat. További részletek: Jay Walker könyvtára

 

Tovább »

E.L. Doctorow: Regénykék az édeni Amerikából

Doctorow Fülszöveg: "E. L. Doctorow a mai amerikai irodalom egyik legizgalmasabb és legelismertebb - rangos irodalmi díjakat is magáénak tudó - alakja, számos regény, köztük az immár klasszikusnak számító Ragtime, a Billy Bathgate, a Gengszterinas és a Daniel könyve szerzője. Legutóbbi, magyarul is megjelent regényét, az Isten városát egyik kritikusa az elmúlt ötven év legnagyobb amerikai regényének tartja.

 Az 1984-ben kiadott A költők élete után Doctorow most második elbeszéléskötetével jelentkezik, melyben ott van az amerikai történelmi múlt és létforma tanulságait és a jelenkori politikai kérdéseket - néha egyetemi hallgatóság előtt - firtató író.
A Regénykék az édeni Amerikából öt ragyogóan kiagyalt történet az elbeszélésmód mesteri fogásaival. Kriminek, thrillernek is remekül olvashatók, megdöbbentő végkifejletekkel - de Doctorowot elsősorban az amorális terv megszületése, a kockázatot, a deviáns utat kereső, az önámításba hajló, a képtelenségben is realitást látó ember nyűgözi le.
Egy vidéki városkába költöző család mindennapjai és tevékenysége közben egyszer csak ráeszmélünk anya és fiú kettősének különös vállalkozására ("Ház a préri szélén"). Gyermekrabló fiatal pár egy elképesztő és bizarr beavatási szertartás sodrában ("Wilson baba"). A "Jolene élete" fiatal hősnője három sikertelen házasság után is csak 25 éves. S mintha lezárult volna az élete... A "Walter John Harmon" egy vallási közös ség megalakulása, talajvesztése majd dacos, egyre agresszívabb felsorakozása a külvilággal szemben. Nem mindennapi esetet mutat be az utolsó történet, az FBI egy különleges ügynökének döntéséhez a washingtoni kormányzati negyed arrogáns világa adja a hátteret ("Halott gyerek a Rózsa kertben"). Csupa kerekre megírt abszurd mese - mint a valóság hű tükörképei.
Doctorow tudatosan válogatott az elmúlt évek novellaterméséből, s bár szándéka szerint sem "elbeszélésregényt" olvasunk, az egyes történetek mintha egymás sorsvonalait, motívumait folytatnák. A kötet két írása is elnyerte az év novellájának járó díjat, két másikat beválogattak a legjobb amerikai elbeszéléseket tartalmazó antológiába."
Legjobban a Wilson baba tetszett ill. A ház a préri szélén.
Belinkelem ide a Rövid őszünk lesz idént, mert amiatt is folytattam novellákkal az olvasást és népszerűsítsük a challengeket magyarul :)
Illetve röviden arról, hogy miért csak fülszövek kerülnek ide általában: egy-egy könyv után nekem legtöbbször csak benyomásaim maradnak, ahhoz, hogy abból normális poszt szülessen sok idő és energia kellene, ezt az időt viszont szívesebben töltöm azzal, hogy kiválasszam és elkezdjem mondjuk a következő olvasmányomat. Maradnak így hát a rövid tetszett-nem tetszett bejegyzések, részben felejtés ellen magamnak illetve ötletadónak másoknak.

Tovább »

Henry Miller: Szexus - A hús megfeszítése

Miller Könyv hátuljáról: "... Miller szemlátomást nem érez gátlásokat, sőt, plasztikus leírásai gyakran azt az érzést keltik az olvasóban, hogy már csak egy lépés választja el az erotikát a pornográfiától. Ám ezt az érzékeny távolságot mindvégig megtartja: számára a nemi egyesülések bemutatása elsősorban a szereplők kapcsolatának mélységét (felszínességét) szolgálja, ennek hitelességéhez olyan szavakat, kifejezéseket is használ, amihez mi, olvasók csak gondolatainkban merünk eljutni. Ironikus hangneme, könnyed stílusa ugyanakkor a Millertől megszokott igényességet tükrözi... (Odze György)"

Jó másfél hónapba telt míg végeztem ezzel a könyvvel, de ez nem a könyvnek, hanem inkább külső körülményeknek tudható be. Évek óta megvolt már, egyszer még elég régen olvastam valakinél, hogy ez a kedvenc könyve és amikor belefutottam egy könyvesboltban akkor meg is vettem. Azóta is ott állt a könyvespolcomon.
Most, hogy végeztem a könyvvel azt kell mondjam, hogy nem azokra részekre fogok később emlékezni a szövegből, ami a botrányt okozta anno és amit a fülszöveg is kiemel, hanem arra, hogy milyen lehet, ha valakiből süt a meggyőződés, hogy ő író és művész mégha szinte nem is írt semmit eddig, csak készül a mű megírására.
A trilógia másik két kötete a Plexus és a Nexus még nem jelent meg magyarul tudtommal.

Eredeti cím: Sexus - The Rosy Crucifixion
Olvastam: 2008. augusztus-szeptember

Tovább »

Aldous Huxley: Szép új világ

HuxleyFülszöveg: "2540-ben a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha egyszer még az Életnél is több, a holtig tartó Ifjúság elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat - művészet, hit, az önmagáért való tudás - mind oda került, ahová való: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, úgymond többet akar - Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, olykor a magány csendjét vagy épp a bűn katarzisát -, az nem akar mást, mint a boldogtalanságot. Az efféle Vadembernek a Világellenőrök jóindulatú bölcsességgel kormányzott világában nincs helye, Jobban teszi hát, ha a földgolyó egy távoli zugába húzódva a sötét múlt kínjaival sanyargatja magát: ínséggel, betegséggel, hideggel, forrósággal, gyötrő szenvedéssel és gyilkos szenvedéllyel. Netán egy Shakespeare nevű, rég halott rajongó összegyűjtött műveinek forgatásával. Vagy Huxley olvasásával - mondjuk egy Szép új világ című könyvvel."
Itt is van hármas jelmondat: KÖZÖSSÉG, AZONOSSÁG, ÁLLANDÓSÁG és mindenki boldog... Sok évvel ezelőtt már olvastam, de jó volt újraolvasni, mert nem nagyon emlékeztem a részletekre.
Eredeti cím: Brave New World
Olvastam: 2008. augusztus

Tovább »

Lawrence Block: Betörő a szekrényben

Block Fülszöveg: "Mire ismét Manhattanbe értem, még jobban megcsappant a zsebpénzem, így szinte boldoggá tett, hogy úgy döntöttem, behatolok a Sheldrake lakba. Nem vadított meg a dolog, mondjuk inkább, hogy optimista volt a hozzáállásom. A keddet és a szerdát terepszemlével töltöttem. Szerda este felhívtam Craiget a Keleti Hatvanharmadik utcában levő legénylakásán, hogy meséljen még egy kicsit Crystal napi teendőiről. Azt mondtam neki, nem minden célzatosság nélkül, hogy a szombat este látszik a legalkalmasabbnak az akcióra. Pedig nem szándékoztam szombatig várni. Már másnap, csütörtökön ott társalogtam Miss Henrietta Tylerrel, majd betörtem Crystal lakásába.
Nemsokára a szekrényében kornyadoztam. Majd a pulzusát próbáltam kitapintani élettelen csuklóján."
Ezt a régi példányt szereztem be potom pénzért. Kis könnyed, elég szórakoztató olvasmány volt.

Eredeti cím: Burgler in the Closet
Olvastam: 2008. augusztus

Tovább »

Blogter